2018. december 18., kedd

MAGYARORSZÁG LASSAN RÁÉBRED, HOGY A POPULIZMUS MINIMUM ZSÁKUTCA - SZELESTEY LAJOS NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: SZELESTEY
2018.12.18.



- Orbán törheti a fejét, miként mászik ki a saját maga által előidézett slamasztikából, de lehet, hogy úgy tesz, mint egykor II. Jóska, szóval, egy tollvonással, legalábbis a rabszolga törvényt

- Egyelőre nem látszik, hogy meg lehetne buktatni a Viktátort, de nem kizárt, hogy a magyarok rájöttek, milyen érzés is lehet megszabadulni a miniszterelnöktől

- A jobboldali sajtó központi vezérlése olyan, hogy arra még Kádár János is csettintene!

Wall Street Journal

Magyarország demokráciaellenes irányba tart, amióta csak Orbán Viktor visszatért a hatalomba, de a mostani lázongás arra utal, hogy programja nem tudta magával ragadni az összes magyart – hangsúlyozza a konzervatív újság vezércikke. A közvetlen kiváltó ok a rabszolga törvény. Az ország nem látja szívesen a bevándorlókat, sok képzett polgára viszont kivándorol Nyugatra, miközben az egy nőre jutó születések arányszámánál nemigen van alacsonyabb a világon. Emiatt súlyos munkaerőhiány lépett fel, de a megoldásul kitalált drasztikus túlóranövelést még a Fidesz-szavazók majdnem kétharmada is elutasítja.

A fagyos idő sem riasztotta el a tüntetőket. Úgy látják, hogy veszély fenyegeti a demokráciát, főként mivel Orbánnak nem túl jó a mérlege a sajtószabadságot és a jogállamot tekintve. Gyakorlatilag száműzte a CEU-t, és a Fidesz cudarul bánik a sajtóbírálatokkal, miközben levezényelt több szabad, de nem tisztességes választást. A megmozdulások szélesebb körű tiltakozásba mentek át Orbán erőskezű politikájával szemben. A miniszterelnök nem változtat irányvonalán, valószínűleg arra számít, hogy ugyanúgy ki tudja bekkelni a demonstrációkat, mint ahogy azt az EU bírálatával is tette a média függetlensége kapcsán. Ám a tiltakozások azt jelzik: a magyarok nem szeretnék, ha országuk Putyin tekintélyelvű útját követné.

The Times

A szerkesztőség állásfoglalás szerint Magyarország kezd rájönni, hová vezet a miniszterelnök nacionalizmusa. Orbán Viktor úgy állítja be, hogy ő a keresztény Európa fő védelmezője, egyben a magyar nacionalizmus élharcosa. Kerítést épített a határon, a választási kampányt pedig a Soros elleni támadássorozattal csinálta végig. A sors iróniája, hogy most részben azért kerül szorult helyzetbe, mert intézkedései nyomán nem jönnek a migránsok. Budapesten öt napja nagy felvonulások vannak a rabszolga törvény ellen.

A jogszabályt éppen a kemény munkaerőhiány miatt vezetik be. A multik azzal fenyegetőznek, hogy visszafogják a beruházásokat, hacsak a hatalom nem ad biztosítékokat, hogy nem lesz gond a munkaerő utánpótlás körül. Ám a bajok javarészt negatív tényezőkből következnek. Egyrészt abból, hogy öregszik a lakosság, demográfiai nyomás lép fel. Mélyek a szerkezeti gondok, túl nagy a közszféra, és sokan vándorolnak ki. A másik oldalon viszont nem jön be képzett munkáskéz. Orbán válasza minderre az, hogy tessék keményebben dolgozni.

A kockázat az, hogy a tiltakozásokból szélesebb körű megmozdulás nő ki az egész rendszerrel szemben, beleértve, hogy a politikus mind inkább elcsúszik a tekintélyelvűség felé. Ezt támasztja alá, hogy létrehozzák a kormány felügyelete alatt működő közigazgatási bíróságokat. Továbbá, hogy a miniszterelnök egy kézbe adta a sajtó jórészét. A CEU ugyanakkor távozni kénytelen. Természetesen Orbán nincs közvetlen veszélyben. Ám a demonstrációk arra emlékeztetnek, hogy egyszerű nacionalista jelszavakkal nem lehet kemény választásokat álcázni. A bevándorlók ócsárlása és a független intézmények aláásása csupán rövidtávú nyereséget hozott a Fidesznek. De a magyarok már láthatják, mibe torkollik a populizmus...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.