2018. december 8., szombat

SZEGREGÁCIÓ: MINDENKI MELLÉBESZÉL

168 ÓRA ONLINE
Szerző: ÓNODY-MOLNÁR DÓRA
2018.12.08.


Szegregáció vagy pasztoráció? E címmel rendeztek pénteken egyházi és állami vezetők részvételével konferenciát. Ezen kiderült, hogy az egyházi vezetők nem akarnak szembenézni saját felelősségükkel a szegregáció fenntartásában, a világi döntéshozók pedig csak elkenik a valós problémákat. Kazincbarcikán jártunk.

Egymás vállát lapogatták egyházi vezetők és a kormány tagjai azon a konferencián, amelyet Kazincbarcikán, a Don Bosco Sportközpont rendezvénytermében „Szegregáció vagy pasztoráció? - A keresztény egyházak cigányok felzárkóztatására irányuló tevékenysége” címmel tartottak. A tanácskozáson ugyanis rózsás kép rajzolódott ki az egyházaknak a roma felzárkózás terén nyújtott erőfeszítéseiről – mintha csak egy másik Magyarországra csöppentünk volna. És annak, aki nem ismeri a vonatkozó KSH- és Eurostat-adatokat, illetve a friss tudományos kutatási eredményeket, e tanácskozás alapján úgy tűnhet: Magyarország olyan hely, ahol a romáknak csak akarniuk kell, és minden segítséget megkapnak az államtól és az egyházaktól a boldogulásra. Két eset lehetséges: a felszólalók vagy magukat is becsapják, vagy pontosan tudják, hogy a szegénységből való kitörés a „lehetetlen küldetés” kategóriájába tartozik, de szerintük ez az élet természetes rendje.

Mindenesetre szomorú fényt vetett a cigányok felzárkóztatásának kérdéséről szóló tanácskozásra az a friss hír, amely szerint – hiába szorgalmazza ezt már a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége is – a kormánynak esze ágában sincs fölemelni a tankötelezettség felső korhatárát 16-ról 18 évre.

Akkor nézzük, mivel nem foglalkozott ez a konferencia, holott a cigányok felzárkóztatásának témakörében hirdették meg. Nem foglalkozott azzal, hogy a KSH legfrissebb adata szerint a 18-24 éves roma fiatalok kétharmada korai iskolaelhagyó volt tavaly, vagyis legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkezett, ami a munkaerőpiacra jutáshoz nem elég. Ez az arány 2014 és 2017 között – szoros összefüggésben az Orbán-kormány oktatáspolitikájával – 57-ről 63 százalékra romlott. A felszólaló egyházi méltóságok közül senki – sem a kazincbarcikai plébános, sem a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Oktatási Bizottságának elnöke, sem a szombathelyi püspök – nem említette, mennyire aggasztó mértékben növekedett 2011 és 2016 között Magyarországon a 15-19 éves korú nők terhességének száma éppen a legszegényebb, alacsonyan iskolázott társadalmi rétegekben.

Az egyik legmegrázóbb előadást Székely János szombathelyi püspök tartotta, aki ahhoz hasonlította a cigányságot, amikor egy édesanyának sok gyereke van, és az egyik közülük beteg, segítségért kiállt. Ezt a gyerekét még inkább szereti, virraszt az ágya mellett.

– Valahogy így van ezzel az Isten is. Még jobban ügyel arra, akit kitaszítanak, aki szenved – mondta. A Fidesz-KDNP politikusát, Harrach Pétert idézve elmondta: Magyarország előtt két alapvető sorskérdés áll, az egyik, hogy egyre kevesebb gyermek születik, a másik pedig a roma integráció. Ezek megoldása nélkül nincs Magyarország előtt élhető jövő. (Ebben az interjúban Harrach hosszasan szidta Soros Györgyöt, akinek a tevékenységét persze lehet bírálni, de tény, hogy a magyarországi roma integrációs programok egyik kiemelkedő támogatója volt a kilencvenes-kétezres években – A szerk.) Székely János szerint a cigányok felemelkedésének három pillére van: az oktatás, a munkahelyteremtés és a szív. Kitért arra is, hogy ma cigánynak születni egyet jelent azzal, hogy valaki a kilátástalanságba születik.

Székely János püspök – holott az általa képviselt katolikus egyház egyre több iskola fenntartója – a valóban megható gondolatain túl lényegében nem beszélt a három pillér egyikéről, az oktatásról. Pedig az egyházi iskolák elmúlt tíz éves térnyerése csak mélyíti az iskolai szegregációt. Kertesi Gábor közgazdász adatai szerint az észak-magyarországi régióban például 2010-ben az általános iskolások négy százaléka járt egyházi intézménybe, 2015-re ez az arány 18 százalékra ugrott. A közgazdász erről a lapunknak nyáron adott interjújában így beszélt: az egyházivá alakult állami iskolák, minthogy több erőforrással és oktatási autonómiával rendelkeznek, mint a környező állami iskolák, vonzó célpontokká válnak a helyi középosztály számára, ha egy iskolapiacon megjelenik egy ilyen új szereplő, a tehetősebb, iskolázottabb szülők átviszik a gyerekeiket ezekbe, és a helyi állami iskolákba beszorulnak a szegényebb szülők gyermekei, köztük aránytalanul nagy mértékben a roma tanulók. "Ez nem más, mint burkolt oktatási erőforrás-átcsoportosítás a szegényektől a tehetősebbek felé" – világította meg Kertesi Gábor. Az egyházaknak erről a nagyon súlyos felelősségéről Székely János semmit nem szólt, ahogy a konferencián felszólaló többi egyházi vezető sem.

Ezt a konferenciát azon túl, hogy az egyházak mélyen hallgattak a valódi problémákról, egy másik szomorú jelenség is kísérte, ez pedig az állami vezetők és a kormánypárti politikusok hozzáállása...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése