2019. január 28., hétfő

A RABSZOLGÁK HADA

DR. SZÜDI JÁNOS BLOGJA
Szerző: Dr. SZÜDI JÁNOS
2019.01.26.


Nincsen abban semmi csodálnivaló, hogy a köztársasági elnök aláírta a munka törvénykönyve – rabszolgatörvényként elhíresült – módosítását. Ha egy baráti társaság elfoglalja egy ország legfőbb közjogi méltóságai vezető pozícióit, az események menete nem is lehet más. Gondolják végig a köztársasági elnök sanyarú sorsát: az elfogadott törvény aláírására öt napot engedélyeztek számára az alaptörvény összeállítói. Nem számít, miről szól, nem számít mekkora a terjedelme, nem számít hányat küldenek át egy nap részére.

Elvárás lehetne, hogy a köztársasági elnök apparátusa a törvénykezés ideje alatt is dolgozzon, s mire megkapják a dokumentumot, már naprakészek legyenek. Lehetne, de nem teljesíthető ez az elvárás, miután sokszor az utolsó tárgyalási napon írják át a törvényjavaslatot, máskor pedig egy nap alatt fogadják el a törvényt. Már az is vitatható, hogy az Országgyűlés alkothat-e ilyen regulát? Vitatható, de minek, hiszen a köztársasági elnök is vastagon közrejátszott abban, hogy kiüresedjen a pozíciója, miután cinkos a jogállam diktatúrává szervezésében.

Az idei eseményekben sincs új, meglepő. Karácsony előtt, több mint egy tucat törvényt küldött át szignálásra a köztársasági elnöknek, a jó barát, a házelnök. Helyet kapott a csomagban az új egyházügyi törvény, a közigazgatási bíráskodást szentesítő törvény, a közigazgatást alapjaiban újraszervező törvény. Ezek a törvények méreteiknél fogva is hosszabb átfutási időt érdemelnének, tartalmukról nem is szólva. Ezért a legésszerűbb megoldást választotta a legfőbb közjogi méltóság, nem habozott, nem várt öt napot, aláírta majdnem az összest (a Számvevőszék foglalkozatási ügyeivel foglalkozó törvény kivételével), köztük a munka törvénykönyve néhány pontját érintő, két képviselő által, előzetes egyeztetés nélkül benyújtott módosítását is. Nem talált kifogásolni valót a köztársasági elnök, pedig jelen volt, amikor az Országgyűlés a törvényalkotás eljárási rendjét súlyosan megsértve – például a levezető elnök nem a házszabályban meghatározottak szerint vezette a parlament ülését, a szavazásnál nem alkalmazták a képviselői jelenlétet igazoló kártyákat – elfogadta ezeket a törvényeket. Valószínűleg osztja a másik két legfőbb közjogi méltóság-cimbora álláspontját, az ellenzéknek nincs joga egységes fellépéssel megakadályozni az ország érdekeit durván sértő törvények elfogadását.

A legnagyobb vihart kiváltó törvénymódosítás a munka törvénykönyve két „aprócska” kiigazítása: a munkaidőkeret felső határának tizenkét hónapról harminchat hónapra emelése, és a naptári évben elrendelhető kettőszázötven óra túlmunka évi százötven órával történő megtoldása. A szabályozás mind a két esetben alternatív megoldásként jelenik meg, így adódik a lehetőség a kormánypropaganda számára: „önként vállalható kereseti lehetőséget biztosítunk a munkavállalóknak, hogy ne kelljen Nyugatra menniük a túlmunkázásért.” Ezek az állítások azonban nem fedik a valóságot...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.