2019. január 11., péntek

AZ ORBÁN-RENDSZER HAMARABB VÉGET ÉR, MINT GONDOLJÁK - BESZÉLGETÉS CSABA LÁSZLÓVAL

ÉLET ÉS IRODALOM / INTERJÚ
Szerző: KARDOS ERNŐ
2019.01.11.


Több ezermilliárdnyi euró ömlene Magyarországra, ha a kormány nem a „migránsozással” foglalkozna, hanem az európai pénzpiac hazai hálózatának kiépítésén fáradozna. Érdekeinket ugyanis nem a Brüsszel ellen folytatott háborúskodás szolgálja, hanem az, ha részesei lennénk az európai tőkepiac és bankunió létrehozásának, ami végre komoly esélyt teremtene a gyors felzárkózásra – állítja Csaba László, a CEU és a Corvinus Egyetem professzora. A közgazdász legújabb könyvében (Gazdaság – válság – világ) arra keresi a választ, hogy az elmúlt években a rendszerváltoztató országok közül egyesek miért tudtak, mások viszont – köztük Magyarország – miért képtelenek felzárkózni a Nyugathoz, s miért maradunk el a szomszédos országoktól is. Csaba László, az Orbán-kormány egykori tanácsadója először lapunknak nyilatkozik korábbi szerepéről. Mint mondja: „hinni akartuk, hogy csak jobb lehet, miközben már rosszabb volt.”

A Törpéknek ajánlja megjelent könyvét, de kik a Törpék, professzor úr?

– A következő nemzedék, benne a két unokám, akik ma három- és négyévesek. Az ő bőrükre megy az a sok kihagyott lehetőség, a képtelen politikai játék, a sok irracionális gazdasági fordulat, amelyet a rendszerváltás óta hatalomra került politikai elit elkövetett az ország ellen.

Tehát nem azoknak a Törpéknek íródott a tanulmány, akik mára teljhatalmat szereztek, s hadat üzennek a fél világnak?

– Nem, de a könyvet ettől bárki elolvashatja. Az tudható, hogy rövid ideig gazdasági szakértője lehettem az Orbán-kormánynak, amit fontosnak tartottam, akkor személyesen mondtam el. Ma már inkább a következő generációnak segítek felismerni a hibákat. Feltéve, ha őket érdekli majd.
A könyv ajánlójában elég baljósan jelzi, hogy azt fogja elemezni, miként jutottunk ide. Ön szerint hol tart az ország?

– A fejlett országokat nem értük utol, de előrébb tartunk, mint Ukrajna vagy Azerbajdzsán, Örményország vagy Grúzia, és fejlettebbek vagyunk, mint Montenegró, Macedónia, valamint Szíria. Tehát élnek emberek nálunk sokkal rosszabb körülmények között is. De leginkább Ukrajna példája intő, mert röviddel utánunk vált függetlenné, és másfél évtized jutott volna a felzárkózás megkezdésére. De a politikai osztály alapvető kérdésekben sem jutott egyezségre, elszabotálták az európai intézményrendszer kiépítését, s mára szinte kilátástalan helyzetbe lavírozták magukat. Vagyis, aki kimarad az európai fejlődési folyamatból, az könnyen véglegesen lemarad. Ezt nekünk is tudni kell!

Viszont van példa a felzárkózásra, hisz a felbomló szovjet birodalom perifériájáról indult észtek nemcsak az eurót vezették be idejében, hanem valódi nemzeti konszenzusra törekedve megalapozták a korszerű, informatikai rendszerre épülő társadalmat is. De jóval előbbre jutott nálunk Lengyelország is, pedig az idősebbek még emlékeznek a ’80-as években a Keleti pályaudvaron törülközővel vagy piperecikkel seftelőkre, sőt, magam is láttam a kígyózó sorokat az üres varsói üzletek előtt. Ma viszont már egyértelmű, hogy előttünk vannak. Az egy főre eső jövedelem egy évtizede magasabb. De említhetném a szlovákok lendületes fejlődését is, akik bebizonyították, hogy prágai gyámkodás nélkül is boldogulnak. A gazdasági teljesítményük legtöbb mutatója előrébb tart, beleértve az euró bevezetését is, az egy főre jutó jövedelemben is jobbak. Folytathatnám a sort a románokkal, akik rövidesen szintén megelőzhetik a magyar gazdaság tempóját. Mi fejlődünk ugyan, de előre csak lassan jutunk, mások viszont megragadták az uniós csatlakozás adta lehetőségeket...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése