AZ AKADÉMIA VÉGÓRÁI

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: KENESEI ISTVÁN
2019.02.01.

Sorsdöntő időszak következik a Magyar Tudományos Akadémia, pontosabban az általa gondozott kutatóhálózat életében. Ha ezt a jövőt megsejtette volna a világhírű matematikus Lovász László, aki feltehetőleg csak az előző elnök, Pálinkás József hosszas rábeszélésére fogadta el a jelölést, akkor minden bizonnyal nem vállalta volna el. Amikor Lovász elfoglalta elődje Dunára néző szép irodáját, akkor mindketten joggal hihették, hogy vége a radikális változások időszakának, és egy alapjában véve konszolidált, nyugalmas korszak érkezik el, amelyben csak a további építkezés irányítása lesz az egyedüli kihívás.

A mesterterv

Emlékezzünk vissza: Pálinkás ideje alatt zajlott le a nagy átszervezés, amely 37 önálló igazgatású és költségvetésű kutatóhelyből 5 intézetet és 10 központot alakított ki. Az utóbbiak közül az egyik a lágymányosi egyetemi kampuszon felépített Q2 épületbe került, melyet Pálinkás még Orbán Viktorral együtt avatott fel. A budai Várban már több évtizede berendezkedett bölcsész- és társadalomtudományi kutatóintézetek pedig a Ferencváros Soroksári úti részén létrehozott Humán Kutatóházba költöztek, mint hosszas ködösítések után kiderült, azért, hogy Orbán Viktor régi álmát megvalósíthassa, és a Várba „visszatelepítse” a kormányzati centrumot, vagy legalábbis annak egy részét: két kedves minisztériumát. Sőt a Collegium Budapest által kényszerűségből kiürített régi budai Városháza MTA-tulajdonban volt épületét is eladták a Matolcsy-féle alapítványoknak, hogy azt mostanra egy amolyan doktori szórakozóközponttá alakítsák át.

Egy ideig azt lehetett hinni, hogy ezekkel a gesztusokkal megelégszik a kormányzat, mert nem vettük észre a mestertervet, amely a közoktatás központosításával, az egyetemek önállóságának lezüllesztésével, az egyházi intézmények aránytalan kedvezményezésével kezdődött, és folytatódott az egyetemi forráselvonásokkal és a költségvetési normatívák számának egyetlenegyre való visszanyesésével, a kézből csepegtetett pályázati pénzekkel, majd a kancellári rendszer bevezetésével, utána a kormánynak kedves rektorok megválasztatásával érte el a jelenlegi állapotát. Közben elkezdődött a Közép-európai Egyetem (CEU) vesszőfutása, amelynek ugyan hivatalosan még nincs vége, hiszen az Oktatási Hivatal idén januárban fogott bele, úgymond, a vizsgálatába, de a határidők képlékenysége és a döntés lebegtetése miatt a CEU az önkéntes távozás mellett döntött, amint az már egy évvel ezelőtt is előrelátható volt, ha nem is akartuk elhinni.

A függöny a mesterterv harmadik felvonása előtt tavaly nyáron gördült föl, amikor az MTA vezetése a nevezetes 54 perces határidővel értesült arról, hogy a 2019-es költségvetésének kutatóintézeti, pályázati stb. részei, azaz összesen 28 milliárdnyi összeg az újonnan létesült Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) kezelésébe kerül. Mint mára kiderült, az MTA minden akciója ellenére, beleértve a 7+7-es MTA–ITM vegyesbizottság javaslatait, a rendkívüli közgyűlésen 90 százalékos egyetértéssel megszavazott határozatokat, a törvény- és jogszabálysértésekre való hivatkozásokat, Palkovics miniszter az előző oktatásirányító posztján megismert buldózerként halad tovább, különféle hamis állításokat téve, például a rosszul teljesítő vagy „a 80 éve változatlan formában működő kutatóintézeti rendszerről”.

A közel 200 éves MTA a maga méltóságát megőrzendő a törvényes utakon tárgyalásokra számítva próbálta megelőzni, illetve orvosolni a váratlan csapás következményeit. Fordult parlamenti bizottságokhoz, majd az Országgyűléshez, informálisan és közvetetten még Orbán Viktorhoz is – mindhiába. Egy október eleji kormányrendelet ugyan előírta az „egyeztetést” Palkovics és az MTA elnöke között, aminek az eredményeként Palkovics és Lovász együttes jelenlétében megalakult az ITM, illetve az MTA által felkért 7+7 főből álló bizottság, de egyrészt jól tudjuk, mit jelent az egyeztetés a politikusi tájszólásban: meghallgatlak, mondasz, ami jólesik, aztán azt csinálok, amit akarok. Másrészt, mint ez ma már világos, még ennek a közös bizottságnak is lenullázták a jelentőségét, mert ugyan az általuk előírt felmérések a tudományos teljesítményekről már készülnek, de közben az ITM eldöntötte, hogy saját kérdőívei alapján fogja meghatározni, mely kutatócsoportokat és milyen mértékben támogat.

Felszámolás vagy leszámolás?

...

ITT OLVASHATÓ