2019. február 2., szombat

KARAFIÁTH: MARTON-ÜGYBEN SE LINCSELJÜNK - A VÁD MÉG NEM AZONOS A BŰNNEL

24.HU / POSZT-ITT
Szerző: KARAFIÁTH ORSOLYA
2019.02.02.


Bár borzongok, és minden idegszálam és a gyomrom is tiltakozik ellene, de ki kell mondanom, hogy a szexuális zaklatással vádolt Marton László jogszerűen rendez. Hiszen, amíg nincs ítélet ellene, ártatlannak kell tekintenünk. Más dolog, hogy felháborít a veszprémi színház vezetője, Oberfrank Pál indoklása, az olyan szövegek, hogy: „Az internet világa, a mai durvuló hangnem sok embert ránt le felelőtlenül a pokolba, bárki bárkit kíméletlenül tönkre tehet, ezért fokozott a felelősségünk abban is, hogy megtaláljuk a másikat, kezet nyújtsunk, és fölemeljük egymást. Mindenki hordoz sebeket, és mindnyájan Isten gyermekei vagyunk.”

Ez ugyanannak annak a macsómentalitásnak szörnyű megnyilvánulása, ami ellen az egész meetoo elindult.

És innentől tekintsünk el a konkrét ügytől, nézzük általánosságban.

Azt persze pontosan tudjuk, hogy a bűnös nem csak akkor bűnös, ha a bíróságon kimondták rá az ítéletet.

Ezzel együtt nem hiszek a lincselésben. Pontosan tudom, milyen az, amikor megtámadnak, és egyre gyűrűzik a gyűlölet, és a részletek már nem számítanak, az sem, hogy nem bizonyított az alapállítás. (Ismét figyelmeztetek: rugaszkodjunk el a konkrét ügytől).

Szörnyű, amikor mindenki nyilvánvalónak, evidenciának, gyakorlatilag bizonyítottnak veszi az erőszak tényét. És ha valaki számon kéri rajtuk ezt, akkor áldozathibáztatóvá válik, olyanná, aki inkább ad igazat a szemét macsónak, aki nem veszi figyelembe a tényt, miszerint az áldozat évtizedekig hallgat, semmint bemenjen a rendőrségre.

A lényeg: a jog nem egyenlő a haraggal és a tombolással. Épp ezért elszomorodom, amikor épp a jogállamiság tisztelői követelik a meggyanúsított karóba húzását.

Persze azt is tudjuk, hiába létezik elviekben komoly és átfogó védelem az áldozat személyének titokban tartására, érthető, ha valaki ebben nem bízik. (Csak ebben az esetben el kell fogadja, hogy az elkövetőt nem vonják felelőségre; azaz dolgozhat az erőszaktevéssel vádolt akár szép, fiatal, kiszolgáltatott lányokkal is.)

De vissza a konkrét ügyhöz. Hogy mi az én személyes véleményem? Az, hogy

maximálisan hitelt adok Sárosdi Lilla szavainak, és Marton bűnösnek gondolom.

Miközben azt is tudom, hogy ennyi év után, ráadásul egy ilyen esetet lehetetlen bizonyítani.

Az is tény, hogy Marton reakciója és „bocsánatkérése” undorít. Én nem dolgoznék vele, esélyt sem adnék neki. Ez lenne az én morális ítéletem a konkrét esetben. Mert jog és morál nem ugyanaz. Mégis megkockáztatom: bizonyítékok híján, puszta szóbeszéd alapján bűn morálisan is ítélni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.