2019. február 12., kedd

KRÍZISSIKEREK - MISETICS BÁLINTOT NAGYON MEGVISELI A MÁSIK EMBER DIDERGÉSE

168 ÓRA ONLINE
Szerző: CSERI PÉTER
2019.02.12.


Mindig felbosszantja, ha különlegesnek próbálják beállítani azért, mert olyan igazságtalanságok ellen küzd, amelyeket senkinek nem lenne szabad elfogadnia. Szerinte aki emiatt kivételesnek tartja, az óhatatlanul eltávolítja saját magától a problémát, meg akarja úszni, hogy érdemben szembenézzen a társadalmi egyenlőtlenségekkel. Misetics Bálint szociálpolitikus, A Város Mindenkié csoport egyik alapítója – aki már gimnazistaként elnyerte az Év egyéni adományozója díjat – azt vallja, az elmélet és a gyakorlat nem választható szét: számos egyetemen (többek között Budapesten, New Yorkban, Oxfordban) tanult társadalomtudományokat, de most is hetente eljár ügyeletbe szociális munkásként a Menhely Alapítvány krízisautójával. Misetics Bálint portréja.

Szól a zene Misetics Bálint szobájában. Nemcsak most, hanem mindig, dolgozni is zene mellett szeret. A széke mögött egy hatalmas transzparens áll egy Sinkó Ervin-idézettel, az egyik tüntetésről hozta haza. Két éve lakik ebben az albérletben – közel a Széll Kálmán térhez, 55 négyzetméteren –, azóta, hogy összeköltözött a barátnőjével, a díszlettervező Schnábel Zitával. Előtte évekig egyedül élt egy harminc négyzetméteres garzonban a Köztársaság téren. Puritán lakás, mondom, miután körbenézek a budai albérletben. Vitatkozik: nem lehet puritán, mivel közel van a körúthoz. Márpedig a berendezés kevésbé fontos, a helyszín miatt mindenképpen elit lakáspiaci pozícióban van. De miért fontos, hogy milyen körülmények között lakik? – kérdezi.

Igazából az fontos, hogy mit ért az emberhez méltó lakhatás fogalmán. Hiszen ezért az alapjogért küzd kamaszkora óta.

– Ez természetesen éppúgy relatív fogalom, mint a szegénység vagy a gazdagság – magyarázza. – Az emberhez méltó lakhatás fogalma időben és térben is eltérően értelmezhető.

Száz éve még nem tartozott bele, hogy minden lakásban legyen külön vécé, ma már alapkövetelmény.

De a jelenben is mást takar a kifejezés Norvégiában, Magyarországon vagy Kenyában. Mégis van néhány alapjellemzője a fogalomnak. Először is az ember olyan lény, akinek alapszükséglete, hogy legyen otthona. Az is alapkövetelmény, hogy ez az otthon ne legyen ártalmas az egészségre, nyújtson biztonságot, és ne lehetetlenítse el az ember szellemi és lelki kiteljesedését.

A jelenlegi lakása szerinte ezeknek a feltételeknek minden szempontból megfelel. Amúgy Misetics Bálint nem budai gyerek, hanem pesti. Rákoshegyi, azaz majdnem falusi. A házuktól néhány méterre a kilencvenes évek elején még búzatábla állt, a szomszédban lovat tartottak, az utcában valaki disznót hizlalt, másnak tyúkjai voltak. A szülei diplomások, az egyetemen ismerkedtek össze, mindketten közgazdászok lettek. Soha nem fogalmazták meg követelményként a három gyerekük számára, hogy elvárják tőlük a diplomát, ez mindhármójuknak magától értetődő volt. Bálint bátyja kommunikációs szakember lett, a nővére közgazdász. Azt leszámítva, hogy gyerekként néha ábrándozott arról, hogy pék lesz, és a gimnázium után egy évig a jogra járt, valójában mindig is társadalompolitikával akart foglalkozni. Nehéz megragadni, hogy miért. Így alakult...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése