HARSÁNY ÉS GAGYI

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: KOVÁCS ZOLTÁN
2019.02.08.

Lehetne akár hízelgő is, amit Varga István, a kormánypárti médiakolosszus elnöke nyilatkozott, miszerint az ellenzéki lapok sokkal színvonalasabbak, mint a kormányoldaliak, a történet igazi tartalmát azonban mégiscsak az adja, hogy véleménye elhangzása után alig egy nappal később már lemondani kényszerült. A 24.hu információja szerint Vargánál hétfőn Rogán kabinetminiszter személyesen kondoleált, tájékoztatva őt a kegyvesztettségéről szóló politikai döntésről. Ez a lemondás érzékelteti igazán azt a világot, amit a Fidesz vezetői, élen a miniszterelnökkel kívánatosnak tartanának az országban, és ha ők résmentesen, mindent lefedve uralnák, miféle kordában tartanák a népséget, hogyan vetítenék ki saját beteg lelküket az egész térségre.

Hát így. Valaki elmondja a véleményét, másnap megkapja a selyemzsinórt.

Hogy mekkora hazugság a Nemzeti Együttműködés Rendszere, amelyre, ne feledjük, az egész kormányzás épül, könnyen belátható, ha a fentebb vázolt esetet összevetjük azzal, amit Orbán Viktor 2010-ben Kötcsén bevezetett a véleménynyilvánítás és szólásszabadság ügyében. Az Itt az idő, hogy helyreállítsuk a demokratikus normákat! címet viselő fejezet kifejti, hogy „minden olyan kezdeményezést támogatni kell, amely erősíti az átláthatóságot, elősegíti a hatalom ellenőrizhetőségét, s „az emberek bizalmának visszaszerzéséhez az első lépést úgy tehetjük meg, hogy lehetőséget adunk nekik a közügyeinkbe való beleszólásra”.

Stimmel. Varga István a NER embere. Úgy gondolta, hogy elmondja véleményét színvonalkülönbségről meg még másról is, de a mondat második fordulata a dühtől fuldokló kommunikációs koponyákig már nem jutott el: Varga ezt a szakmai színvonalkülönbséget azért óhajtja megszüntetni, hogy ezzel a kormánysajtó hatékonyabban tudja képviselni a keresztény-konzervatív eszmerendszert. Nyilatkozatából ugyanis az derült ki, hogy neki egyetlen baja van a kormánysajtóval: nem közvetíti elég sikeresen az orbáni világot, feltűnően átlátszó, differenciálatlan és primitív eszközökkel sulykolja. Hogy lefordítsam: az nem újságírás, amikor a médiaszaktárs mikrofon közelébe kerül, nyomban ordítani kezd, vagy telehízott zakójából kifelé selypegve káromkodik...

ITT OLVASHATÓ

Az ÉS LXIII. ÉVFOLYAM, 6. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1.RÉSZ)

Az ÉS LXIII. ÉVFOLYAM, 6. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2.RÉSZ)