ORBÁN VIKTOR EGY NAPJA

HUPPA
Szerző: SZELE TAMÁS
2019.02.12.

Most miért? Csak annak az elítélt Ivan Gyenyiszovicsnak lehet, Orbán Viktornak nem? Csak, mert miniszterelnök? Igenis lehet, kérem. Neki is meg kell írni egy napját, jár neki annyi, amennyi egy akármilyen orosz fegyencnek! Időben is, elbánásban is. Megérdemli a törődést, azt hogy foglalkozzanak már egyszer vele is. Úgy istenigazából, a lelkével, a világával.

Viktor Győzovics, bocsánat, Orbán Viktor korán kelt. Korán, mert tudta, aznap sok dolga lesz, de azért is, mert már évek óta alvászavarral küszködik. A gondok, kérem, a gondok… galambocskáim, el sem tudjátok képzelni, mennyi mindennel kell törődnie egy miniszterelnöknek. Felkelt, töltött egy féldecit – az erős ital biztonsággal, önbizalommal töltötte el, és nem utolsósorban megakadályozta, hogy borotválkozás közben megvágja magát. Hiába, meg-megrezdül a kéz, a rengeteg munka, stressz… Azért a reggeli kávét sem hagyta ki, és utána, rántotta közben belenézett a sajtószemlébe.

Na, igen, a vasárnapi országértékelő. Orbán kicsit elmosolyodott: ha valamit, hát ezt csakis sikernek lehet nevezni. Ez a hét pont mindent megold, aki elégedetlenkedni mer, az ezentúl már nem csak az ő ellensége lesz, hanem a népé, sőt, az emberiségé is. Valóságos sztálini alkotmány, Betartani őket? Majd meglátjuk. Annyira csak, amennyire épp lehet. Vagy semennyire. Hát nem elég az, hogy elhangzottak? Mikor a sajtószemlében az Indexhez ért – hamar odaért, a saját sajtója olvasatlanul került a papírkosárba, olvasható kormánypárti médium épp úgy nincs, mint proletár humor, Lenin elvtársnak igaza volt ebben, csak rohadt burzsuj firkászok vannak – először elégedetten bólogatott: jó az összefoglaló. Pontosnak mondható. Adjon Isten ezer ilyen becsületes ellenséget. Aztán kiszólt a komornyiknak, aki ellátja a titkári teendőket is:

– Aljosa! Nézd már meg nekem az interneten, mi volt a gyermekszülési világrekord?

– Azonnal, Viktor Győzovics, ki is nyomtassam?

– Nyomtasd, galambocskám, utálom a képernyőt.

Két perc múlva előtte volt az írás, az is az Indexről, de négy évvel ezelőtti.

„A – vitatott – rekordtartó egy Feodor Vasziljev nevű férfi és egyes források szerint Valentyina, más források szerint ismeretlen nevű felesége, aki összesen 69 gyereket szült. Ez szinte lehetetlennek tűnik, mivel egy gyerekkel számolva több mint 51 éven keresztül kellett volna folyamatosan terhesnek lennie. A brutális szám úgy jött ki, hogy az asszony 16 ikret; 7 hármas ikret; és 4 négyes ikret szült 1725 és 1765 között, azaz negyven év alatt. A 69 gyerekből 67 élte túl a csecsemőkort. És ez csak Vasziljev úr első felesége volt. Az ikrek nemzését elősegítő génekkel ellátott férfinak második feleségétől hat ikre és két hármas ikre született, 18 gyereke nyolc szülésből. Ezzel összesen 87 gyereknek lett az apja.”

Elsápadt. Nyolcvanhét gyerek is lehetséges! Persze, Oroszországban, a Nagy Földön minden van, ez is megeshet. Csak rendszer ne legyen belőle, mert az maga lenne az államcsőd. Persze, így is államcsődöt jelentene a hét pont betartása, de ki tartja be? Mindenesetre feljegyezte magának a szalvétára: „Index bedarálása után az archívumát töröltetni, mint a többit!”

Akkor mi van mára? – morfondírozott a Tisza íróasztala mögött. Ja igen, fontos a Lőrinc búzahizlaldája. Vagy gabonapetrencélője. Vagy amit a búzával csinálnak, na, feldolgozzák. Rég volt már, mikor ráért ő ilyeneket tudni. Annak lesz a megnyitója, az fontos, nagyon fontos. És délután?

...

ITT OLVASHATÓ