2019. február 20., szerda

"VANNAK HAMIS PRÓFÉTÁK"

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: HAVAS ATTILA
2019.02.15. 


Magyarországon 2018-ban befejeződött a családok éve, és 2019-ben folytatódik az MTA-intézetek gyökeres – de sokunk előtt még ismeretlen terv szerinti – átalakítása, aminek csak egyik következménye, hogy ötezer család sorsa vált bizonytalanná. Ez sem elhanyagolható, de a tét sokkal nagyobb. Ha ilyen tudomány-, technológia- és innovációpolitikát (TTI-politikát) folytat a kormány, azzal veszélybe kerül a magyar kultúra ápolása, a közoktatás tartalmi és módszertani megalapozása, a társadalmi önismeret erősítése, a közös gondolkodás lehetősége a múltról, a jelen problémáiról és lehetőségeiről, a kívánatos és lehetséges jövőről. A tények és összefüggések feltárása, a megfelelő módszerek kialakítása nélkül eredményes szakpolitikai intézkedéseket sem lehet tervezni. Az intézkedések hatásait sem mérhetjük és elemezhetjük, azaz esetlegessé válik, hogy a köz pénzét eredményesen és költséghatékonyan vagy pazarlóan, alacsony hatásfokkal költjük el. Ha megvalósulnak a most még csak csepegtetve ismertetett elképzelések, az az életminőség és a gazdasági versenyképesség javításának, valamint a környezeti problémák megoldásának lehetőségeit évtizedekkel vetheti vissza. De közben a világ nem fog leállni, hogy udvariasan megvárja, amíg felébredünk – még jobban lemaradunk egyre több ország mögött.

Politikai csatározások vs. szakpolitikai viták: a párbeszéd le­he­tő­sé­ge

A fontos, nagy hatású döntéseket a fejlett országokban alapos elemzésekkel és az érintettek bevonásával folytatott érdemi szakmai vitákkal készítik elő. Az alapelveket és az előzetes elgondolásokat általában egy „Fehér Könyv”-ben széles körben hozzáférhetővé teszik, azokat megvitatják, majd egy „Zöld Könyv”-ben összefoglalják a részletesebb, már kidolgozottabb javaslatokat, ami tehát még mindig nem döntés, hanem a további finomítást, egyeztetést szolgálja. Ez a megközelítés – az alapos szakmai előkészítés és az érintettek bevonásának módszere – természetesen Magyarországon is ismert, de sajnálatos módon csak ritkán alkalmazzák. Az MTA tervezett gyökeres átalakítása – ami Kenesei István levezetése szerint egy mesterterv megvalósításának befejező lépése (Az Akadémia végórái, ÉS, 2019/5., febr. 1.) – nem az üdítő kivételek számát növeli.

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium a következő lépésekkel és módszerekkel készítette elő az MTA átalakítását. 


1) A miniszter szisztematikusan megismételt néhány könnyen felfogható és jól megjegyezhető állítást számos interjúban: az MTA intézetei elenyészően kevés szabadalmat nyújtanak be, nem jó a kutatási teljesítményük, és miközben az MTA politizál, az MTA elnöke még sohasem járt nála, hogy tárgyaljanak. 

2) Diasorozatokban és miniszteri interjúkban csepegteti az elképzeléseit az MTA-intézethálózat átalakításáról és más, innovációpolitikainak látszó célokról, valamint a tervezett lépésekről, tehát címszavakban, nem kidolgozott stratégiai dokumentum formájában. A miniszter tanácsadója, Grüner György fizikus, aki évtizedekig Kaliforniában dolgozott, szintén interjúkat ad a Mandinernek, és nem szakmai vitákon fejti ki a javaslatait. 

3) Az MTA honlapján elérhető közlemények tanúsága szerint a miniszter nem reagál a leginkább érintett szervezet felvetéseire, kérdéseire, javaslataira – még annak a bizottságnak a javaslataira sem, amelyet az ő kérésére hoztak létre, és amelyikbe hét tagot delegált –, érdemi egyeztetésre nem ad lehetőséget. 

4) Az MTA-tól azt kérte, hogy március 31-ig „világítsák át” a kutatóhálózatot, és az „átvilágítás” eredményei alapján osszák fel az egyes intézetek között az állami támogatást. A megállapodás felgyorsítása érdekében az ITM csak a bérköltségek fedezetét utalja át az MTA-nak, de azt is csak egy-egy hónapra (szemben a sajtóban rendszeresen emlegetett negyedévvel), a működési költségekre fordítandó összeget pedig egyáltalán nem. Így a hatályos törvények és egyéb szabályok betartása mellett nem lehet folyóiratokat rendelni, a műszerek és berendezések működtetéséhez szükséges anyagokat és energiát megvenni, a különböző tudományos gyűjtemények fenntartási költségeit fedezni, az állatházakat, génbankokat stb. fenntartani. Az ITM szerint az egyébként rosszul teljesítő MTA-intézetek hazai és nemzetközi pályázatokon annyi pénzt nyertek, hogy nem lehetnek likviditási gondjaik: a pályázati pénzek fedezetet nyújtanak minden költségre. Azt soha nem teszik hozzá, hogy ez az érvényben lévő jogszabályokba ütközne. 

5) A korábban rögzített március 31-i határidőt figyelmen kívül hagyva az ITM felügyelete alá tartozó Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal január 31‑én meghirdette a Tématerületi Kiválósági Programot, amelynek keretében elosztanák az eredetileg az MTA-intézetek alaptevékenységének támogatására szánt 20 milliárd forintot (más források becsatornázásával összesen 27 milliárd forintot). Az igénybejelentésnek nevezett „nem pályázatok” benyújtására 28 napot kaptak a pályázók. Az irreálisan rövid (1 gépelt oldal!) pályaművekben be kell mutatni az eddigi eredményeket, a jövőképet, a hosszú távú célokat és a várható eredmények társadalmi-gazdasági hasznosítását, viszont a finanszírozás csak 2019-re szól. A 27 milliárd forintra az MTA intézetei mellett az utóbbi években kivéreztetett egyetemek és a jól kistafírozott állami alapítású kutatóintézetek is „igényt jelenthetnek be”. 

6) Az átalakítási elképzeléseket bemutató diákon a következő megjegyzést tüntette fel az ITM: „Az anyagot a Kormány nem tárgyalta, nem annak véleményét tükrözi, szigorúan munkaanyag, bizalmasan kezelendő, csak a Versenyképességi Tanács tagjai számára készült.”

Ez egy mesterien szerkesztett csapda: ha az MTA valamelyik vezetője vagy alkalmazottja véleményt mond az átalakítás tervéről, azzal egyszerre politizál és „bizalmat” (értsd: titkot) is sért. Ezt a csapdát azzal próbálom elkerülni, hogy az innováció közgazdaságtana néhány idevágó eredményét és azok szakpolitikai következményeit emelem ki az alábbiakban. Emiatt meglehetősen száraz lesz a cikk nagyobb része. Azok kedvéért, akiket ez esetleg elriasztana, megelőlegezek két fontos állítást.

Az MTA intézetei sem érinthetetlenek, bizonyosan lehet javítani a teljesítményükön is, de főként a kutatási eredmények megismertetésére, terjesztésére és hasznosítására szolgáló módszereken. A mostani átalakítási terv céljai és módszerei azonban szembemennek a fejlett országokban követett célokkal és szakpolitikai gyakorlattal.

Az MTA-kutatóhálózat reformja akkor lehet eredményes, ha első lépésként az érintettek bevonásával, a sikeres országokban bevált módszerekre támaszkodva, elkészül egy átfogó TTI-politikai stratégia, ami a közpénzből finanszírozott kutatóhelyek szerepét, feladatait, teljesítménymérését és a finanszírozásuk módját is meghatározza. Egy ilyen stratégia kidolgozása időigényes, komoly szakmai feladat, nem végezhető el néhány hónap alatt...


ITT OLVASHATÓ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.