Szerző: ÓNODY-MOLNÁR DÓRA
2019.03.06.
Öt jó barát – 2015-ben egy évfolyamon végeztek tanítóként – az egyik közösségi oldalon csoportot hozott létre, hogy kapcsolatban maradhassanak mindazokkal, akikkel együtt készültek a pedagóguspályára. Így ha bármelyiküknek szakmai kérdése volt, itt arra hamar választ kaphatott. Így arra a is, hogy a végzés után négy évvel hányan maradtak a pályán. Szavazást indítottak, a következő lehetőségek közül lehetett választani: pedagógus lettem, illetve pedagógus lettem, de már nem sokáig, továbbá más pályát választottam. Ötvenegyen szavaztak. A pedagógus lettem kategóriát 36-an jelölték meg, de közülük hatan kisbabával vannak otthon, nem tanítanak. A pedagógus lettem, de már nem sokáig kategóriára nyolc szavazat érkezett, heten más pályát választottak. A minta nem reprezentatív, de érzékeny látlelet. Különösen felkavaró az a panaszáradat, amely e mini közvélemény-kutatáshoz érkezett.
A pedagógusok leginkább a bérük miatt vannak letaglózva.
„Mikor kezdtem, nem volt nyelvvizsgám, ezért csak 85 ezer volt, közben letettem, akkor 120 körül mozgott. Most lesz az első, nem gyakornoki fizetésem. Az se béremelés, csak 3 órával több meló, mint eddig.”
„Nettó 145 000 Ft… Heti 25,5 órával…”
„162 156 forint az osztályfőnöki pótlékkal.”
„Én túlórával és 10 ezer forintos bérlet-visszautalással kaptam eddig 160 körül. De heti 3 óra fix túlórám volt, plusz rengeteget helyettesítettem is.”
Az idézetek alátámasztják, hogy az egyik legnagyobb probléma a kezdők rendkívül alacsony bére. A fiatalok – hat év egyetem után – a gyakornok kategóriába kerülnek, amivel a bruttó 203 ezer forintos illetményalapot kapják meg. A kezdő bérek alacsony színvonala és a pályaelhagyók magas száma közötti összefüggésre a Nemzeti Pedagógus Kar is felhívta a figyelmet: „A 2013-ban végzett 5800 pályakezdőből 1900-an – a harmada körülbelül – léptek ki 2018-ra, azaz az első öt év alatt.”
Varga Júlia, az MTA közgazdász kutatója több tanulmányában is rámutat: „A pályaelhagyási döntésekben meghatározó szerepe van a kereseteknek, a pedagógusok relatív kereseti helyzetének tartós javítására lenne ahhoz szükség, hogy meggátolható legyen a tanári minőség romlása.” Kiemeli azt is, hogy az egyszeri béremelések nem elegendők, ha az emelést követő években a relatív keresetek újra romlanak. Nem véletlen, hogy a magasabb tudású, vagyis rugalmasabban mozgó tanárok elhagyják a pályát, míg zömmel azok maradnak – tisztelet a kivételnek –, akiknek a munkaerőpiaci lehetőségei rosszabbak.
A munkaidő és a terhelés is megjelenik a pályaelhagyók motivációi között. A második Orbán-kormány 2013 őszén bevezette az életpályamodellt, de úgy, hogy annak állomásait (gyakornok, pedagógus 1, pedagógus 2, mesterpedagógus, kutatótanár) egy uniós program keretén belül, mindössze néhány hónap alatt dolgoztatta ki. A szakmai egyeztetések hiánya miatt e jó kezdeményezésből sikerült egy olyan, kizárólag bürokratikus adminisztrációra épülő rendszert létrehozni, amely alkalmatlan a pedagógusok munkájának minősítésére. A modell bevezetésével viszont megemelték a kötelező óraszámokat és az iskolában kötelezően bent töltendő órák számát: vagyis a túlterheltség is továbbnőtt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.