2019. április 16., kedd

BEVÁNDORLÓKÉNT ÉLNI A FALUBAN

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: TÓTH ILONA
2019.04.15.


– Jó napot kívánok, Gizella! Hallottam, a faluban nagyon örülnek a CSOK-nak.

– Jó napot, riporter úr! Hát ki az a hülye fiatalasszony, aki nem fogadja szívesen a csókot? Az én uram gyakran csókolgat, szeretjük egymást.

– Drága Gizella! Én most konkrétan a Családi Otthonteremtési Kedvezményre gondoltam. Tudja, amivel a kormány kedveskedik maguknak, a falvakban élőknek.

– Ja, hallottam róla, de tessék ide figyelni, csessze meg az Orbán a nagy gondoskodását. Mi szegények vagyunk, azok is maradunk, majd a szomszédban a Ritáék, azok igen, azok hajbókolhatnak a Vezérnek. Van ott most is lé, nem élnek rosszul, de hiszen ezeket segíti a kormány.

– Ugyan, Gizella, lehet szép házuk, kapnak rá pénz.

– Van nekünk kicsike házunk, még a papáé volt, ráférne egy kis korszerűsítés, kéne egy nagy fürdőszoba is. Nem megyünk semmire, az uram dolgozik csak, mindennap hajnalban kel, utazik hatvan kilométert, aztán este ér haza. Mondanám neki, hogy egy kicsit kapja össze magát itthon is: csak tudja, riporter úr, nincs miből összekapni magunkat, egy fizetés az semmi két gyerekkel. Eszünk, a gyerekeknek megveszem, ami az iskolába kell. Van egy kis kertünk, én ott kaparászok, aztán, ha lesz belőle valami, lesz, de tavaly sem volt, gondolhatja, se répánk, se uborkánk, csak a kelkáposzta nőtt, mint a bolondgomba. Ej, nagyon nehéz élet ez!

– Na látja, két gyerekre már kapnának 2,6 millió forintot. Figyeljen ide, Gizella, súgok valamit: tessék még szülni egy, kettő, három, négy kisbabát, aztán milliomosok lesznek.

– Menjen már, riporter úr, ezért kár volt ide jönnie, hogy felidegesítsen. Szerencséje, hogy nincs itthon az uram, mert már készítené is a kanna forró vizet. A múltkor jöttek fehér ingesek, hogy írjunk alá valami ajánlólapot. Fideszesek voltak. Jaj, riporter úr, maga még ilyent nem látott, az uram úgy eligazította őket a forró vizes ajánlatával, hogy ezek eltűntek, mint Magyarországon a szegények. Tudja, nálunk a nyulak szülnek kisnyulakat, ha kell, ha nem, nem győzzük őket elajándékozni, már az egész faluban a mi nyulainkat eszik. Már, aki szereti. Kér egyet, riporter úr?

– Jó, de akkor, lenne szép fürdőszobájuk, ha megkapnák három gyerekre a tízmilliót.

– Mennyit? Annyi pénz nincs is, aztán meg a mi a rossebből fizetnénk vissza? Tudja, uram, ha nekem pénzem lenne, úgy kotornánk el innen, mint a gőzgép. Lassan, de biztosan.

– Gyönyörű vidék ez, Gizella.

– Gyönyörű és halott, egyre többen mennek a városba, arról meg már nem szólok, hogy a fiatalok húznak el külföldre. Itt nincs munka, nem akarnak úgy élni, mint az uram. Bevándorlóként, már bocsánat. Reggel el-, este hazavándorol, hogy tudjunk élni valamennyire. Én meg mit csináljak? Egyetlen maszek kertész van itt, hát nem rám vár. Egy héten egyszer rendel az orvos, nem is gyerekorvos, hanem felnőtt. A gyerekek is a városba mennek iskolába, ne tudja meg riporter úr, mennyit nyúznak bennünket, hogy költözzünk már innen el. Ettől a csokjuktól itt nem változik meg semmi. Még az a nagy szerencsém, hogy a boltos mindig elviszi a gyerekeket a városba, az egyik angolt tanul, a másik dzsúdózik. Nem kívánom én ingyen ezt, riporter úr, cserébe segítek neki a háztájiban...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése