2019. június 21., péntek

SZABAD SZEMMEL - ORBÁN AZ UNIÓ TÁMOGATÁSÁVAL SZILÁRDÍTJA MEG ILLIBERÁLIS REZSIMJÉT - A NÉPSZAVA NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

NÉPSZAVA
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2019.06.21.


Guardian 

Timothy Garton Ash arra szólítja fel Európát, hogy az vessen véget a szégyennek, mármint hogy Orbán Viktor lebontja a demokráciát. Az Oxfordi Egyetem Európa szakértője az elemzésben rámutat, hogy a magyar politikus az unió támogatásával szilárdítja meg illiberális rezsimjét. Úgy hogy a mostani brüsszeli csúcsértekezlet részvevői között van egyvalaki, akinek az országa immár nem tekinthető demokráciának, mert az eltelt 10 évben Orbán a rendszer tényleges uraként lerombolta a liberális demokráciát. Az EU új vezetésének azonban meg kell mutatni, hogy megvédi a jogállamot. A professzor is kifejti, hogy illiberális demokrácia nem létezik, a fogalom két tagja ellentmond egymásnak. Minimum azt lehet mondani helyette, hogy itt egy hibrid rendszerről van szó, tehát már nem demokrácia és még nem diktatúra. A Fidesz annyira megszállta a közigazgatást, hogy nyugodtan ki lehet jelenteni: ismét egypártrendszer alakult ki. Felszámolta az igazságszolgáltatás függetlenségét, a sajtó javarészét kormánybarát kartellbe vonta össze, a maga javára módosította a választási törvényt. Magyarország az idén a 87. helyre csúszott vissza a Sajtószabadság listáján és már csak részlegesen szabad ország. A civilek elleni törvény gyakorlatilag távozásra kényszerítette a Nyílt Társadalom Alapítványt, a CEU-t, most pedig a hatalom a Tudományos Akadémia kutató intézeteire veti ki hálóját. Mindezt úgy, hogy kifelé fenntartja a liberális demokrácia látszatát. A hivatalos cáfolatok felületesen nézve rendben vannak, ám amint azt egy régi közép-európai zsidó mondás tartja: egy féligazság komplett hazugságnak felel meg. Orbán pávatáncnak nevezte el, amit az unióval művel, de a legnagyobb botrány az, hogy európai pénzekből építi rendszerét és jutalmazza vazallusait, miközben azt hirdeti, hogy meg kell állítani Brüsszelt. A folyamat azonban nem megfordíthatatlan, a rezsim sok sebből vérzik. Az ellenzék pl. az ősszel visszahódíthatja Budapestet. Az EU-nak pedig mindenek előtt nem szabad bizottsági elnöknek megtennie Webert, mivel az bent tartotta a Fideszt a Néppártban, és így legitimálta a demokrácia felszámolását. Az EPP-nek végre ki kell tennie a magyar pártot, mert a politikai középnek kötelessége meghúzni a választó vonalat az idegengyűlölő, populista szélsőségesekhez képest. Azon kívül az uniónak ki kell neveznie a román Codruta Kövesit, az Európai Ügyészség élére, mert ő pontosan tudja, mi fán terem Kelet-Európában a korrupció. Brüsszelnek továbbá ki kell kötnie, hogy csak akkor folyósítja a támogatásokat, ha az adott ország csatlakozik az Európai Ügyészséghez. Fontos az is, hogy az eddiginél több pénzt közvetlenül jusson el a helyi önkormányzatoknak és a civil társadalomnak. Végül, de nem utolsósorban Európának folyamatosan reflektorfényben kell tartania ezt a tragédiát a földrész szívében. Mert amit Magyarországgal tesz, az fontos az egész kontinens számára is. Az EU ugyanis nem lehet más, mint a demokráciák közössége.

 Az uniós csúcs első napján a magyar, a lengyel, a cseh és az észt kormány heves ellenállása megakadályozta, hogy az EU célként hirdesse meg a nulla nettó széndioxid-kibocsátást 2050-re. Bár a többi 24 tagállam egyetértett azzal, hogy a világ legnagyobb gazdasági térsége a jelzett határidőre karbonsemleges legyen, a négyek különvéleménye folytán csupán lábjegyzetként rögzítették a célkitűzést, hozzátéve, hogy tagállamok túlnyomó többsége támogatja azt. Diplomaták szerint igen szenvedélyes vita folyt négy órán át, ám nem sikerült eloszlatni a négy keleti tag aggodalmait, miután gazdaságuk a nukleáris energiára és a szénre épül. Az ellenkezést látva a német kancellár felidézte, hogy nyugati fiatalok hónapok óta tüntetnek a klíma védelmében, és hogy a zöldek ennek köszönhetően törtek előre az EP-választáson. Macron pedig azzal érvelt, hogy Európának meg kell mutatnia: hiteles szereplő a világszínpadon, és nem kockáztatja meg, hogy Kína és India háttérbe szorítsa légkör változásáról zajló tárgyalásokon. A Greenpeace arra figyelmeztet, hogy vészesen fogy az idő, ám az EU becsapta az ajtót az érdemi intézkedések előtt.

 Nem jutottak dűlőre az európai állam- és kormányfők a vezető uniós posztok elosztása ügyében, ezért 9 nap múlva újabb csúcstalálkozót tartanak. Merkel szerint jobb várni pár napot, mintsem hogy elsiessék a döntést. Hasonlóképpen vélekedett a francia elnök is. A két politikus között azonban vita van, mert a kancellár Webert favorizálja a Bizottság új elnökeként a csúcsjelölti rendszer értelmében. Macron azonban ezt másként látja, de szerinte szó sincs hatalmi harcról a két ország között. Az ír miniszterelnök azonban megjegyezte, hogy nyilvánvalóbban gyorsabban lehet pápát választani, mint határozni az öt tisztség betöltéséről.

 A német és a francia külügyminiszter erősíteni akarja Európa helyét a világban, ezért az javasolja, hogy a külpolitikában a jövőben többségi alapon döntsenek, vagyis hagyjanak fel az egyhangúság elvével. Maas és Le Drian dolgozatban foglalta össze, hogy az EU-nak erősnek és szuverénnek kell lennie, mert a külső kihívások jelenleg legalább akkorák, mint a belső feladatok. Ennek megfelelően azt javasolják, hogy ha valamelyik tagállam nem ért egyet a tervezett lépéssel, akkor inkább válassza a konstruktív tartózkodást. Ám ha erre nem hajlandó, akkor annak meglenne a politikai ára. A javaslatok jó része egyébként azt szolgálja, hogy az unió a jövőben függetlenebb legyen Oroszországtól, Kínától és az Egyesült Államoktól. A tervezet előirányozza az euróövezet elmélyítését is. A német diplomácia vezetője azt hangsúlyozta, hogy csakis egy erős, szuverén és cselekvőképes Európa tudja megvédeni az értékeit és a polgárok érdekeit. És magának kell megtalálnia a válaszokat, ha nem akarja, hogy mások határozzanak a feje fölött...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése