2019. július 14., vasárnap

NIX UGRIBUGRI

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: VÁNCSA ISTVÁN
2019.07.12.


Sorra rúgják ki a dolgozókat a Nemzeti Táncszínházból, olvastuk a múlt hét második felében különféle netes oldalakon, azért rúgják ki őket, mert a hatalmi gépezet fogaskerekei közé apró homokszem került. A homokszem amúgy maga a Táncszínház, ami pech, mármint a Táncszínháznak és főképp a kirúgandó ügyelőknek, világosítóknak, díszítőknek, akik rosszkor vannak rossz helyen. Hogy rajtuk kívül még további csaknem tízmillió magyar van rosszkor és rossz helyen, az őket nem teszi boldogabbá. A színházat egyébként az Orbán-kormány alapította még az előző országlása idején, az Orbán-kormány adta neki lakhelyül a Várszínházat, onnan az Orbán-kormány hajította ki, és ugyancsak az Orbán-kormány szállásolta el egy hipermodern új épületben, amelynek a bérleti díját a színház nem képes és nem is lehet képes kifizetni, vagyis öles léptekkel halad a csőd felé. Nix ugribugri, hogy egy klasszikust idézzünk e helyt. A Táncszínház amúgy az Emberi Erőforrások Minisztériuma alá tartozik, a tőle legalább évi ötszázmilliós bérleti díjat követelő Millenáris Kht. pedig a miniszterelnökség alá, vagyis most a kormány egyik alárendeltje belezi ki a másikat, van ilyen. A politikus nem miniatúrákkal bíbelődik, hanem hegyeket mozgat, a magyar politikus meg pláne, égitesteket, sőt galaxisokat, járulékos veszteség nélkül az ilyesmi aligha megy.

Továbbmenve: biztosak lehetünk-e abban, hogy szeretett kormányunk ténykedése a színházépület eredeti rendeltetésétől mindenestül idegen? Ha jobban meggondoljuk, nem leszünk benne annyira biztosak. Normális esetben persze más volna a helyzet, hiszen normális esetben egy normális ország normális kormánya az államrend alrendszerei működésének összehangolásával volna elfoglalva annak érdekében, hogy a nagy egész a lehető legsimábban és a lehető legkisebb járulékos károkat okozva üzemeljen. Ami akadozik, azon javítani próbál, ami pedig úgy jó, ahogy van, annak örül ahelyett, hogy szétbarmolná. Mi azonban ezen már túl vagyunk, a mi kleptokráciánk eredendően oly tökéletes államforma, hogy arra vonatkozólag a hétköznapi gondolkodás törvényei, lévén eleve földhözragadtak, nem lehetnek mérvadók. Kormányunk tehát sohasem azt csinálja, amit mi a véges értelmünkkel helyesnek gondolnánk, hanem annak a diametrális ellentétét. Hogy még egy pillanatra a színházművészetnél maradjunk, Alföldi idején a Nemzeti Színház előadásai telt házakkal mentek, a nézők majdhogynem összeverekedtek a jegypénztárak előtt, de sokan így is csak netes licitoldalakon tudtak jegyet szerezni, néha csillagászati összegekért. Kormányunk ezt akként értékelte, hogy Alföldi kevesekhez szóló rétegszínházat csinál, az érdeklődő nagyközönséget pedig kirekeszti. Most a Nemzeti kormányunk ízlésének megfelelően működik, a népről szól és a néphez, ami abból is látható, hogy a jegyeknek csak a fele talál gazdára, az üresen maradó helyeket potyajegyesekkel töltik fel, mármint virtuálisan, ugyanis a potyajegyes vagy megnézi az előadást, vagy nem. Többnyire nem, így aztán az előadások jó része fél házzal megy. Nem csoda, hogy a mostani Nemzeti a kétmilliárdos állami támogatás ellenére százötvenmilliós veszteséggel zárta ez előző évet, kormányunk szerint pedig így van rendjén. Közben a népszerű budapesti színházak nézőtereire már-már nehezebb bejutni, mint mondjuk kolonoszkópiára, köszönhetően nyilván az elitizmusnak, amitől az egyszerű nép kireked, és végül mégiscsak vastagbéltükrözésre fanyalodik.

Kormányunk derék szavazói evvel együtt úgy vélik, hogy a Nemzeti manapság becsületes magyar színház, nem az a lebuj, ami korábban volt. Hogy Alföldiről mit gondolnak, azt nem taglaljuk, nekünk ugyanis még van modorunk. Egyébként azt gondolják, amit lelkük gordonkahúrjain nagy vezetőjük megszólaltat, ő pedig azt a melódiát csalja elő, amelyre szellemük rezonálni tud. Nagy öröm ez mindkét félnek, nagy élvezet, nagy kielégülés, de mondhatnánk katarzisnak is. A szakszerűen masszírozott tudatú publikum a csúcspont után megrendült, emelkedett, megtisztult lelkiállapotba kerül...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése