2019. július 4., csütörtök

SZABAD SZEMMEL – MÉG JOBBAN ELTÁVOLODHATNAK A NYUGATTÓL A V4-EK - A NÉPSZAVA NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2019.07.04.


New York Times/Reuters 

Kelet-Európa üres kézzel maradt az uniós álláspóker után, leszámítva, hogy a térség államai sikerrel vetették latba minden befolyásukat Timmermans bizottsági elnöki megbízatásának meghiúsítására. A holland politikus a testület alelnökeként magára haragította a nacionalista magyar és lengyel kormányt, amiért az EU-bírálatok élére állt a jogállam és a demokratikus szabadságjogok ügyében. Viszont ezúttal a régió egyetlen országa sem jutott vezető tisztséghez, miután a maratoni egyezkedések feltárták a szervezet mind nagyobb megosztottságát. A záró csúcson az új tagok nem egyszerűen elpackázták az esélyeiket, hanem felhergelték a nyugati partnereket, amelyek már amúgy is dühösek rájuk, amiért azok nem hajlandóak együttműködni velük a migráció, a klímaváltozás és más ügyek kapcsán. Egy brüsszeli illetékes úgy fogalmazta meg, hogy a V4-ek lecövekelték magukat Timmermans ellen, csak azért, mert az kész volt kiállni a közösségi jogért. Azaz keresztbe fekszenek, a maguk útját járják, ráadásul felbátorodtak, miközben megkérdőjelezhető, hogy mennyire elkötelezettek az európai értékek iránt. Egy másik diplomáciai forrás szerint nem valószínű, hogy von der Leyen baleknak bizonyul majd a demokratikus normák ügyében. Orbán ellen az a vád, hogy a tekintélyelvűséggel kokettál. Ő és a PiS megerősítette a bíróságok, a tudományos élet és a civilek központi ellenőrzését. Azonban a nyugati figyelmeztetések ellenére odahaza továbbra is népszerű, hála a nagyvonalú szociális programoknak és a migránsokkal szembeni kemény bánásmódnak. Miután nincs magas rangú képviselőjük Brüsszelben, a négyek ki vannak téve annak a veszélynek, hogy még jobban eltávolodnak a Nyugattól. Utóbbit egyre jobban aggasztja, hogy olyan kormányokat támogatnak anyagilag, amelyek támadják és aláássák a liberális értékeket.

A vezető uniós tisztségek elosztása győzelem a visegrádiak számára, akik közül Timmermans többeket is azzal vádol, hogy letértek a demokratikus útról. A négyek hónapokon át támadták a holland politikust és a végén elegendő súlyt képeztek ahhoz, hogy az EU vezetése belássa: sem az ő, sem Weber kinevezése nem érné meg azt a zűrzavart, ami utána következne. Hogy a csoport nem kapott semmiféle magas posztot, az csekély árnak tűnik cserében. Viszont felsorakoztak von der Leyen mögött, aki most Strasbourgban igyekszik támogatókat szerezni. Amúgy a személyi döntések a jelek szerint már megint hátsó szobákban folytatott egyeztetéseken születtek meg Merkel és Macron között, de ezúttal kisebb országok is összeálltak, hogy beleszóljanak a dolgok menetébe. Ennél fogva az EP-re immár nemigen hárul érdemi szerep, amit szóvá is tett az európai zöldek társelnöke. Ska Kellet pályázott az elnöki pozícióra Strasbourgban olasz vetélytársával szemben, aki végül a befutó lett, bár nevét idáig nemigen ismerték saját országán kívül. Pedig a pártok azt ígérték a nagy érdeklődés mellett lezajlott májusi választás után, hogy szorosabb kapcsolatokat építenek ki az emberekkel. De végül a csúcsjelöltek üres kézzel távoztak. 

Az európai nacionalizmus egyáltalán nem olyan szűk látókörű, mint ahogyan azt gondolnánk, de éppen ezért veszedelmes. Erre figyelmeztet a London School of Economics egyik történésze annak kapcsán, hogy Strasbourgban a tegnapi nappal megkezdte működését a vezető szélsőjobbos, nacionalista tömörülés új szövetsége, benne Le Pen és Salvini pártjával. David Motadel szerint már az együttműködésük is elég nyugtalanító. De a kérdés az, miért akarnak annyira összefogni? Sokak szerint azért, mert belülről igyekeznek aláásni az uniót, az integráció elmélyítését, illetve próbálják megerősíteni a nemzetállamot, és a tömeg erőt kölcsönöz nekik. Ám ezen felül rátaláltak a nemzetközi szélsőséges testvériség gondolatára, szövetségeket alkotnak a világban és mind inkább közösen lépnek fel a nemzetközi szervezetekben. A nacionalizmus, a kisebbségekkel szembeni ellenséges hozzáállás, a multikulturalizmus és a pluralizmus elleni gúny fogja össze őket. Lehet ezt reakciós kozmopolitanizmusnak is hívni. Ilyen mozgalmakra bőven akad példa a múltból, lásd a fasiszta államok szövetségét. Ezek az erők ugyan meggyengültek a háború után, de továbbra is szervezkedtek – államok fölötti keretekben. Merthogy látják a mai napig, mekkora előnyöket kínál az együttműködés. Erősíti annak a látszatát, mennyire fontosak. Ám az ilyen szervezetek gyakorta törékenyek, tele vannak súrlódásokkal. Nézeteik folytán a nemzetközi összefogásuk minden, csak nem őszinte.

A kommentár úgy látja, hogy von der Leyen jelölése arculcsapással ér fel az Európai Parlament szemszögéből, emiatt Merkel szövetségese ellenállásra készülhet Strasbourgban, éspedig joggal. Hiszen itt cseppet sem körmönfont támadás érte az EU formálódó parlamenti demokráciáját, mivel félretolták a sokkal átláthatóbb csúcsjelölti megoldást és már megint bizalmas megbeszéléseken dőltek el a dolgok. Ha emögé odaáll az EPP, akkor feladja növekvő erejét, tekintélyét. Azon kívül a német politikus sötét ló. Nemigen látni, hogy képes volna felvenni a kesztyűt a kihívásokkal szemben, legyen szó a migrációról, az üvegházhatásról vagy a Brexitről. Az európai képviselőket annak is a jóváhagyás ellen kell hangolnia, hogy von der Leyen kompromisszumos jelölt lett, mert meg kellett békíteni a Visegrádi Csoportot. Orbán szóvivője twitter üzenetben ünnepelte a fejleményt, azt állítva, hogy a négyek olyan csomagot tettek le az asztalra, amely egyre több államot nyert meg. Ha most a parlament belemegy az ügyletbe, akkor olyan látszat keletkezik, miszerint az unió nem igazán szorgalmazza a jogállamot. Arra idáig nincs példa, hogy az EP elutasította volna a bizottsági elnöki poszt várományosát, de arra ezúttal is számítani kell, hogy megtorpedóz több kiszemelt biztost is. Ez esetben von der Leyen kérdéséhez is ilyen szkepticizmussal kellene viszonyulnia a testületnek...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése