2019. augusztus 11., vasárnap

HANNIBÁL TANÁR ÚR KÍSÉRTETE

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: SZÜDI JÁNOS
2019.08.09.



Az ország sorsa évtizedekre – nem kizárt örökre – eldőlt. Nem hazudott a miniszterelnök-pártelnök, mikor bejelentette – persze másképpen fogalmazva –, célunk beteljesedett, megszüntettük a jogállamot, felszámoltuk a szabadságjogokat, hozzátéve: adjatok még tizenöt évet, és garantálom, országomban soha senkinek nem fog eszébe jutni, hogy uborkafát ültessen a felkapaszkodáshoz. Ne legyen kétsége senkinek, ez egy reális és ráadásul szerény igény.

Az ország sorsa nem az orbáni diktatúra lassú, lopakodó kiépítésével dőlt el, hanem azzal, hogy gyermekeink felnevelése olyanok kezében volt, van, lesz, akiknek jó része nem érti, mi zajlik az országban, akik meg értik, azok támogatják a folyamatot. Ez a csoport a pedagógusok csoportja az óvodapedagógustól az egyetemi tanárig.

A gyermekek nevelése, a gyermekek felkészítése a legfontosabb és a leghatékonyabb eszköz a társadalom féken tartásához, kordába szorításához vagy, éppen ellenkezőleg, mobilizálásához, a fejlődés szolgálatába állításához. A hatalom viszonya az oktatáshoz kifejezi a hatalom viszonyát a társadalmi haladáshoz.

Magyarország érdekes és sajátos adottsága az a folyamat, amelyik – nagyon rövid ideig tartó megszakítással – garantálja az információk, a tapasztalatok, az ismeretek közvetítése állami monopóliuma fenntartását, ily módon a hatalom számára a tömegek gondolkodása feletti uralmat. A gondolkodás kordában tartásában a leghatékonyabb segítőtárs az az egyházi kör, amely most jutalmul visszakapta korábbi státuszát: ők a bevett egyházak.

A két világháború közötti időszak tekinthető a magyar érdekek legteljesebb és legsötétebb elárulása időszakának, politikusai túlnyomó többsége és a végrehajtó szervezet vezető garnitúrája az ország jövője árulójának. A király nélküli királyság létrehozása és fenntartása volt a nemesség és az egyház összeesküvése a haladás, a demokratikus átalakulás ellen. Uralmuk a tömegek kisemmizésére, elnyomására, szegénységben tartására épült. Az oktatási rendszer állami kézben tartása pedig garantálta, hogy a széles tömegek ne jussanak el annak felismeréséig, Nagy-Magyarország eszméje nem több egy hazug illúziónál, a valóságos társadalmi problémák eltakarásához, a fensőbbségbe vetett hit fenntartásához.

Az önző és szűk látókörű uralkodó osztály leváltása a háború után méltó és megérdemelt büntetésnek tekinthető. Az eszme, amelynek nevében mindez megtörtént, szintén hazugság volt, végrehajtói pedig nem kevésbé voltak önzők és rövidlátók, mint elődeik. Az tény, az új diktatúra elitcserét hajtott végre. Sok millióan szerezhettek diplomát olyan családok gyermekeként, amelyek tagjai korábban az érettségiről sem álmodhattak. Az állami kézben tartott oktatási rendszer továbbra is jól teljesített. Garantálta, hogy az igazság sose kapjon hivatalos elismerést, garantálta, hogy ne váljon gyakorlattá a kritikus gondolkozás, garantálta, hogy az emberek továbbra is fentről várják a csodát...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése