2019. augusztus 22., csütörtök

ÚJ ÉLET A SEMMIBŐL A SZILÍCIUM-VÖLGYBEN

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / drk
2019.08.22.


Ma ismét egy (nagyon) régi történet folytatását ismerhetitek meg. Anno, 2012-ben jelent meg drk első posztja, amiben elmesélte, miként jutott ki Írországba és hogyan vetkőzte le az előítéleteit. Rákövetkező évben Amerika, méghozzá a Szilícium-völgy következett. Talán nem spoilerezem el a történetet, ha annyit elárulok, a helyszín az elmúlt hat évben is maradt, ám ezen kívül rengeteg minden történt vele. (A képeket külön köszönöm a szerzőnek.)

„Először is elnézést szeretnék kérni a helyesírási, nyelvtani hibákért. A költözés egyik mellékhatása, hogy a magyar nyelvtanom és szókincsem megrekedt azon a szinten, ahol akkor volt, amikor kiköltöztem. Remélem, ezektől függetlenül is érdekes lesz olvasni.

Volt már korábban két írásom is a blogon, ezért azzal kezdeném, hogy mi történt azóta. Ott fejeződött be a történet, hogy elköltöztem Írországba, miután állást kaptam a Facebooknál, onnan pedig kb. két évvel később Kalifornia következett.

Természetesen oda meg vissza voltam, hogy mennyire csodálatos minden. Utána kezdődtek a bajok…

Beilleszkedési gondok

Alig pár hónappal azután, hogy arról áradoztam, mennyire nagyszerű Kalifornia, elkezdődtek a gondok. Elsőként a házasságom ment teljesen tönkre. Öröm az ürömben, hogy mindez villámgyorsan történt, ettől függetlenül egedül találtam magam az USA-ban, se barátok, se ismerősök egy teljesen idegen világban.

Akkor nem ismertem fel, de teljesen depressziós is lettem egy időre. Ennek következményképp a munkahelyi teljesítményem rengeteget zuhant és borzalmas csapattárs lettem.

Folyton mérges, ingerült és kötözködő voltam, ennek pedig kb. két évvel a kaliforniai kezdés után az lett a vége, hogy elbocsájtottak. De mire erre került a sor, már minden sínen volt.

Mire behívott a főnököm a megbeszélésre, amin arról volt szó, hogy ezentúl nem kell jönnöm, már volt ajánlatom másik cégektől és magamtól is készen álltam tovább állni.

Nem akarom tagadni, hogy ettől függetlenül teljes csődként éltem meg és borzalmasan fájt a lelkemnek, hogy életemben először nem sikerült teljesíteni a munkahelyemen...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.