2019. szeptember 21., szombat

HATÁRÁTKELÉS EGYEDÜL

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2019.09.21.


Új országba költözni soha nem egyszerű még párban vagy családdal sem, pláne nehéz és lelkileg megterhelő egyedül. Ilyenkor az embernek sok minden eszébe jut Mairead szerint, leginkább az, hogy mi szükséges van neki egyáltalán erre és nem követ-e el hatalmas hibát, mindenkit hátrahagyva, aki szereti és akit szeret.

„Egy éve ilyenkor már tervezési módban pörögtem. Egy évet már dolgoztam az egyetem befejezés után, miközben próbáltam kitalálni, a barátaimnak merre tart az élete.

Mielőtt észbe kaphattam volna, már a szüleimet öleltem búcsúzóul és végigsírtam a repülőtérig tartó utat, táskámban egy egyirányú, Ausztráliába szóló jeggyel.

Tíz hónappal később itt élek és dolgozom Melbourne-ben és imádom. Egyetlen pillanatra sem bántam meg, hogy egyedül ideköltöztem, miközben a kihívások utólagos ismeretében tisztában vagyok azzal is, milyen szerencsém volt.

Szerencsés kezdet

Szerencsém volt, hogy úgy érkeztem ide, hogy már volt munkám, ami komoly stabilitásérzést nyújtott. Az itt élő távoli rokonok és családi barátok segítőkészsége életbevágóan fontos volt az első időszakban. Nélkülük elveszett lettem volna.

Segítettek lakást találni, tanácsokat adtak, mit vegyek fel az első munkanapomon, mi több, még valahogy az ágybetétet is felvarázsolták a kocsitetőre, hogy ne kelljen fizetnem a házhoz szállításért.

Jó helyen találtam lakást, nem túl messze a munkahelyemtől, olyan lakótárssal, aki mára igaz barát lett. Nem utolsósorban a munkahelyem tele van kedves, vicces, támogató emberekkel.

Hétköznapi nehézségek

Ugyanakkor bizony akadnak rossz napok, az elején pedig jócskán volt belőlük. Egyedül összerakni az ágykeretet komoly kihívást jelentett. Miközben az egyik sarkát kalapáltam össze, a másik szétesett és ez nem egyszer történt meg, a végén már komoly stresszt okozva és igencsak próbára téve a türelmem.

Kínomban már nevettem az egészen, meg persze sírtam is, annyiszor szétesett. Végül azért csak sikerült – egyedül összeraktam a saját ágyam!

A honvágy nagyon erős volt és nem volt hova menekülni előle. Amikor az ember új helyen van, nincs kivel összefutni, hajlamos céltalanul össze-vissza mászkálni, miközben pontosan tisztában van azzal, mennyire magányos dolog ez...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése