MAGYARORSZÁG VOLT SZULEJMÁN ÉLETE ÉS VÉGZETE

24.HU
Szerző: BIHARI DÁNIEL
2019.09.07.

Ha félezer év távlatából gondolunk bele, csupán egy szösszenet volt az 1521 és 1541 között eltelt két évtized, amely során az Oszmán Birodalom megtörte a korábban európai középhatalomnak tekinthető Magyar Királyság erejét. Az ország középső része és a főváros is török megszállás alá került, felvonulási területté, „ugródeszkává” az igazi cél, a Habsburgok legyőzése felé.

Mindez egyetlen uralkodó, Szulejmán szultán nevéhez köthető, és bár a következményeket ismerve sovány vigasz, de érdemes megjegyezni, hogy a legjobbtól kaptunk ki. Nem véletlenül kapta neve elé a Nagy jelzőt, korának párját ritkító politikusa, államférfije és hadvezére volt.

Halálának évfordulóján azt a kérdést tettük fel, vajon Szulejmán hogyan tekintett hazánkra? Méltó ellenfelet, látott a magyarokban, dicsőségért vezette ide hadait, vagy csupán egy bosszantó akadályként léteztünk a szemében, amit félre kell söpörnie, hogy megnyissa az utat Bécs felé? Dr. Pap Norbert geográfus-történésszel, a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanárával, a Mohács-kutatócsoport egyik vezetőjével beszélgettünk.

Sokáig elérhetetlen volt

Érdemes ha vázlatosan is, de messzebbről kezdeni. A Magyar Királyság és az Oszmán Birodalom első összecsapása még Nagy Lajos királyunk uralkodásának idejére, 1366-67-re esett, majd a török balkáni terjeszkedésével egyre gyakoribbá vált. Az ellenség gyakorlatilag már Luxemburgi Zsigmond országlása alatt, azaz a XV. század elején a küszöbön állt: portyázó török csapatok törtek be az ország területére, és persze a válaszcsapások sem maradtak el. Ennek ellenére 1521-ig, vagyis jó másfél évszázadig a királyság szilárdan helyt állt. Sőt.

Miután II. Mehmed, a Nagy, a Hódító elfoglalta Konstantinápolyt 1453-ban, a szultán étvágya és legyőzhetetlenségébe vetett hite az egekbe szökött. Nem sokkal később megindult Magyarország, és nyugodtan mondhatjuk, a nyugati kereszténység kapuja, Nándorfehérvár felé.

Állítólag a hadjárat előtt azzal hencegett, hogy reggelijét Nándorfehérvárott, ebédjét Budán, vacsoráját pedig Bécsben fogja elfogyasztani.

Csakhogy 1456. július 22-én hatalmas pofonba futott Hunyadi János, Vitéz Mihály és Kapisztrán János jóvoltából: a nándorfehérvári diadalt még ma is ünneplik a harangok, ám a török önérzetén hatalmas csorba esett. A következő évtizedekben nagyot fordult a világ, Szulejmán trónra lépésének idejére az oszmánok – főként Egyiptom megszerzése révén – meghatványozták erejüket, megállíthatatlanná váltak. Itt adjuk át a szót egy az egyben Pap Norbertnek...

ITT OLVASHATÓ