2019. november 10., vasárnap

SZABAD SZEMMEL: SOKKOLÓ, HOGY AZ EU TÉTLENÜL SZEMLÉLI ORBÁN TÉNYKEDÉSÉT

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2019.11.10.


Die Welt 

Timothy Garton Ash számára az utóbbi 30 év legnagyobb csalódása azt, hogy Orbán Viktornak sikerült lerombolnia a liberális demokráciát, mégpedig az EU-n belül, ami botrányos. Meg az is kiábrándító, hogy mi lett mára az egykori, idealisztikusnak tűnő diákból. De hát a gazdagság és a hatalom jobban érdekli, mint bármiféle eszmény. Az Oxfordi Egyetem politológia professzora igen okosnak tartja a kormányfőt, aki sokszor használja vonzerejét és hízelkedik. Ezt műveli a többi között az Európai Néppártban. Az ugyanakkor külön is felháborító, hogy a Fidesz még mindig a pártcsalád tagja, hála Manfred Webernek. De azt is mutatja, Orbán milyen ügyesen lavírozik az emberek közti kapcsolatokban. A lényeg: Magyarország immár nem demokrácia, mert az ellenzéki pártoknak szinte semmi esélyük sincs, hogy győzzenek a választásokon. Merthogy a Fidesz ellenőrzése alá vonta a teljes államapparátust, valamint a sajtót is. Azon kívül befolyásolja az igazságszolgáltatást és így tovább. Erre persze a magyar vezetés azt válaszolja, hogy ezek az elemek léteznek más országokban is, ami igaz, azonban így együtt sehol sincs meg. Ezért nem lehet a rendszert demokratikusnak nevezni. Erre persze jöhet a másik oldal azzal, hogy Karácsony Gergely lett a budapesti főpolgármester. Ám Isztanbult is ellenzéki vezető irányítja, mégsem állítja senki sem komolyan, hogy Törökország jogállam volna. A sokkoló azonban az, hogy Brüsszel mindezt végignézte. És úgy tűnik, hogy a Bizottság von der Leyen alatt is folytatja a megbékítés politikáját. Szerencsére ilyen viszonyok sehol másutt nem fordulnak elő az unión belül. Szlovákia példája például egészen bíztató. De a helyzet a lengyeleknél sem messze olyan rossz, mint a magyaroknál. Ott még csak esik szét a demokrácia. Ám az ország még nem orbanizálódott, még magához térhet. Sok múlik az EU-n. A szakember ugyanakkor nem ért egyet azzal, hogy eltávolodik egymástól a Kelet és a Nyugat, gondoljunk csak Salvinire, Le Penre és Farage-ra. A menekültkérdés a nyugati államokat is megosztja. A Kelet ebből a szempontból azért különleges, mert a probléma úgy szerepel fő politikai témaként, hogy alig-alig van bevándorló. Az pedig képtelenség, hogy ezek a kormányok egy-két ezer menedékkérőt sem akarnak átvenni. Ebből látszik, hogy itt voltaképpen egy ideológiai-kulturális vitáról van szó. De ez sem csupán erre a régióra jellemző. Mindenütt a populizmus húzódik meg mögötte. A kelet-európai sajátosság az benne, hogy Orbán és Kaczynski azt állítja: ők testesítik meg igazából a keresztény-konzervatív földrészt. Itt azonban már egy másik kontinens jelenik meg. Ugyanakkor Ash szükségesnek nevezi, hogy a bevándorlás minden liberális elvtől függetlenül ne szabaduljon el, mert az hamar a nyílt és szabad társadalom végét jelentené. Jó példával szolgál a megoldásra Kanada. Ott nemigen fordul elő idegenellenesség vagy nacionalista populizmus. Viszont megnézik, hogy ki mehet be az országba, majd gondoskodnak a beilleszkedésről. Az elemző szerint a populizmus azért tud előretörni, mert az adott lakosság jelentős része megalázottnak érzi magát, és teljesen mindegy, hogy joggal, vagy minden alap nélkül. A demagógok ezt használják ki a maguk céljaira. Ám a populistákkal nem szabad összeállni, mert az csak nekik jó. Lásd az előző osztrák kancellár példáját. De nem szabad túlzásokba sem esni, és mondjuk, azt állítani, hogy a német AfD minden támogatója rasszista vagy náci. Viszont azt sem szabad megtenni, hogy ezeknek a pártoknak engedjenek át olyan témákat, mint a migráció, bár ebben a sajtónak is megvan a maga felelőssége.

The Times 

A sajtó sűrűn lamentál azon, miért sikeredett félre Közép-Európában a rendszerváltás, csak éppen ezek az írások megfeledkeznek arról, hogy akadnak azóta bőven sikerek is, bár az tény, hogy erős a félelem, mármint hogy új önkényuralom kerül hatalomra, vagyis a térség visszatér a sötét múlthoz. Erre figyelmeztet az 56-os magyar szülők gyermekeként született brit történész és újságíró, Viktor Sebestyén. Az eredmények közé sorolja mindenekelőtt, hogy immár nem kell félni háborútól a földrészen, a függetlenné vált államok azóta is szuverének. Lakosságuk szabadabb, mint bármikor korábban. A heves EU-ellenes kirohanások ellenére még az olyanok sem akarnak kilépni az unióból, mint Orbán. Hiszen korrupt rendszere függ a brüsszeli pénzektől. Ezek az országok soha nem fejlődtek úgy, mint az utóbbi évtizedekben. A magyar GDP 390 százalékkal nőtt. Az emberek tovább élnek és egészségesebben. A 2008-as pénzügyi válság keményen érintette ezeket az országokat és nagy szerepe volt az illiberálisok felemelkedésében. Ők azt mondják, a globalizáció hívei összeesküvést szőttek az egyszerű, igaz magyarok és lengyelek ellen. A nép akaratát pedig csakis a vér-és-rög-nacionalizmus képes kifejezni. Persze gátlástalan politikusok másutt is ugyanezzel házalnak, még a politikai kultúrában jóval előbbre járó USA-ban is. El lehet képzelni ugyanakkor, milyen hatásuk van a sokkal fejletlenebb demokratikus gyökerekkel rendelkező Magyarországon. Ám a fordulat segített felszítani a populista elégedetlenséget, amit azután kihasználtak az olyan vezetők, mint Orbán Viktor. A régi kommunista politikusok közül sokan hihetetlenül meggazdagodtak és megőrizték óriási befolyásukat, ahelyett, hogy börtönbe mentek volna. Közéjük tartozik Gyurcsány Ferenc, aki egykori KISZ-es vezetőként nagy vagyont halmozott fel a kibontakozó pénzügyi szektorban. Ám Orbán és Kaczynski átírták 1989 mondandóját, szerintük a forradalom akkor kezdődött, amikor ők a kormányrúdhoz kerültek. Továbbá az országot ellopták és erős vezetésre van szükség, hogy visszaadhassák a népnek. Magyarország alapvetően visszatért az egypártrendszerhez. Akárcsak a szocializmus bukása előtti időszakban, nem igazán tapasztalni nyílt elnyomást, nincsenek politikai foglyok. De ha jót akarsz magadnak, akkor politikai kérdésekben ki nem nyitod a szádat, azt csinálod, amit mondanak. Természetesen működnek pártok, de pár hete adóellenőrök kutatták át a Momentum központját. A szervezetre per vár és Orbán teletömködte a bíróságokat saját embereivel. Az illiberális demokrácia, ami a miniszterelnök személyes hozzájárulását jelenti a politikai filozófiához, sokban emlékeztet az egykori népi demokráciákra. De azért nem az egész térségre jellemző és gyökerei nem is mindig nyúlnak vissza a rendszerváltáshoz. 1989 után a térségben nem a be-, hanem a kivándorlás idézett elő demográfiai válságot. A magyarok 11 százaléka költözött nyugatra, az utóbbi 8 évben eltávozottak 45 százaléka diplomás. Közben azonban erősödött a hivatalos retorika a migránsok ellen, miközben a magyaroknál és a lengyeleknél alig élnek muzulmánok...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése