2020. január 17., péntek

SOHA NEM LESZ VÉGE?

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: HORN ANNA
2020.01.17.


Soha nem fogjuk tudni megtanulni azt, hogy együtt élünk másmilyen emberekkel is, mint amilyenek mi magunk vagyunk? Más vallásúakkal, más kultúrájúakkal, más bőrszínűekkel? Akik pont olyan magyarok, mint azok, akik eredeti (???) nagyon magyaroknak hangoztatják magukat, kipcsak vér folyik az ereikben, seggükön piros pötty van, illetve Attila barbár vagy hun eredetű nagy nemzetének leszármazottai. Vagy kun. Vagy szittya. Vagy a kínai hegyekben elveszett, a gyökereit büszkén kereső nemzet elfajzott képviselői próbálják naponta a fejekbe verni a nagymagyarság nem létező eszméjét.

Nem voltam képes végigolvasni azt az írást, aminek a címe az, hogy „Várják már a büdös romák a pénzt”. (Gyöngyöspata, természetesen.) Ez a pár szó is elég volt ahhoz, hogy magamba szálljak, és végiggondoljam a saját, romákkal kapcsolatos tapasztalataimat.

Az egyik gyerekemet fényes nappal, buszra várva, az akkori Felszabadulás téren megszabadították az iskolatáskájától. Romák voltak. Nem tudom, miben bíztak, mi lehet egy tizenéves srác cuccában, amit el tudnak adni, de a könyveken kívül semmi máshoz nem jutottak. Tény, ahhoz elég volt, hogy a kamasz gyerekem később igyekezett nem egyedül kóricálni, még fényes nappal sem.

Zuglóban élő ismerősöm családi háza megüresedett, mert meghaltak a szülei. Állítólag többször betörtek oda, holott a kopasz falakon kívül semmi nem maradt ott – az örökösök mindent széthordtak. Cigányok voltak a betörők, tuti – mondta az ismerősöm, aki soha egyik „elkövetőt” sem látta.

Évekig laktam a budapesti nyolcadik kerület Népszínház utcából nyíló kis utcácskájában, rengeteg roma szomszéddal. Soha semmi konfliktusunk nem volt – egymás között vitatkoztak, kiabáltak az utcán, éltek, ahogy tudtak. A körfolyosós házban, ahol éltem, csak a gangra tudtam kirakni a biciklimet, amit elloptak, pár évvel azután, hogy odaköltöztem. A sors fintora, hogy az utca végében volt egy térfigyelő kamera, és annak felvételén tisztán látszott, hogy a tolvaj egy a házunkban lakó magyar család drogos fia volt – több hasonló lopás miatt nyomozott a rendőrség, és tanúként kerestek meg. Nem tetszett nekik, mármint a rendőrségnek, és ez teljesen nyilvánvaló volt, hogy nem roma az elkövető...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.