TALPALATNYI FÖLD

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: CSILLAG ISTVÁN
2020.01.24.

A rendszerváltás utáni első magyar miniszterelnöknek, Antall Józsefnek tulajdonítják azt az elhíresült mondást, hogy „alámerülünk és kibekkeljük”. Ez a mindenfajta diktatúra túlélésére javasolható recept azonban azokat az akasztások utáni boldog kádári békeidőket idézi, amikor Kádár megváltoztatta Rákosi mondását: „Aki nincs velünk, az ellenünk van!” Helyette Kádár apánk kijelentette, hogy „aki nincs ellenünk az velünk van!”

Éppen emiatt a kibekkelés csak a puha diktatúrákban lehet eredményes stratégia, mert ezekben elnézik – ha egyébként meg tud élni, mert nincs szem előtt, ezért lehet munkája, nincs értékes lakása, ezért visszahúzódhat oda, nincs más szemet szúró tulajdonsága, ezért futni hagyják –, ha valaki nem lelkesen, ütemesen tapsol, hogy csak minden második május elsejei felvonuláson, akarom mondani, polgári körös, civil fórumos rendezvényen vesz részt. A mai illiberális, keresztyén demokráciában, ahol egyszerűbb a jelszó, mint bármelyik előző diktatúrában volt, mert „aki nincs velünk, az nincs!”, kevés helye van a kibekkelésnek, még kevesebb az alámerülésnek.

A kibekkelés, pontosabban az alámerülés ugyanis helyigényes, de talán még inkább kapcsolatigényes. Ha önként felajánlja eddig szerzett javait – valamilyen újsütetű ősiségi törvény szellemének és betűjének megfelelően – a (Kubatov-) listáról kihúzott személy, ami jól jelzi, hogy ő már nincs, akkor talán meghúzhatja magát Veszprémben, mint Simicska, vagy valahol Zemplénben, mint Spéder, ám az egyszerű, köznapi embereknek aligha van felajánlanivalójuk, amit Orbán elfogadhat. Az alámerüléshez legalább egy talpalatnyi föld kell, ahol a kibekkelés idejére szükséges gödröt megássa az ember, és képes a gödröt rövidesen ellepő keresztyén demokratikus, illiberális szaftból legalább egy nádszálat kidugni az ütemesen szükséges levegővételhez.

Az illiberális, keresztyén demokrácia nem hagy kétséget afelől, hogy a tanári íróasztaltól az óvónői öltözőszekrényekig, a diákok erkölcstan- és katekizmusórájától a szülők által vásárolandó, zöld-fehér vagy fehérvári futballcsapat meccseinek látogatására szolgáló bérletéig, a futballmeccsek javasolt látogatásától, az újszülöttek győztesre kereszteléséig mindenhol jelen van, és kézzelfoghatóvá teszi a fülkeforradalmat megelőző időszakkal való szembenállását. Akinek van talpalatnyi helye a falkagyűléseken, annak adatik, akinek nincs, attól elvetetik. Egyszerű ez, mint a Harry Potter sötét nagyurának országlása és parancsa. Ahogy a sötét nagyurat kifejezetten zavarja egy kölyök szembenállása, az illiberális és keresztyén demokrácia vezérét éppúgy zavarja, hogy tavaly október óta van néhány települése az országnak, ahol nem kell alámerülni, ahol nem kell a kibekkelésre készülni. Régi középkori mondás, hogy „városi levegő szabaddá tesz”. Ez igazolódott tavaly ősz óta hazánkban is, noha ennek a mondásnak az igazsága őszig csak az államhatárt átlépve igazolódott.

Az illiberális, keresztyén demokrácia kibekkelésének Antall József által még nem ismert módja a külföldre menekülés, amikor is az unokák Skype- vagy Viber-unokák lesznek, akikkel az itthon maradt nagyszülő ezeken az átviteltechnikai találmányokon keresztül vesz levegőt, miközben itthon alámerülve már orráig ér az illiberális demokrácia szaftja. Az itthon maradt alámerülő szülők közül sokan hiszik, hogy egyszer viszontlátják majd itthon a külföldön a rendszert kibekkelő rokonaikat, gyerekeiket, de ez éppannyira megalapozott remény, mint amikor a Volt egyszer egy vadnyugat utolsó jelenetében Claudia Cardinale megkérdezi a harmonikást: látlak még egyszer? A válasz egyszerű, határozott és tömör: egyszer...

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/4. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/4. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)