2020. március 17., kedd

VÁLASZTHATUNK

KOLOZSVÁRI SZALONNA / VENDÉG
Szerző: Singing Jungle
2020.03.17.


Koronavírus. Ettől zeng a sajtó, ez van napirenden. Alapjáraton én nem akartam vele foglalkozni. Például pontosan ezért nem küldöm el egy bizonyos cikkemet a Szalonnának. Többet ártanék vele, mint amennyit használna. 

Vészterhes időkben mutatkozik meg az ember jelleme. Pontosabban a jellemtelensége. Vannak olyanok, akiknek fogalmuk sincs mit tesznek. Egyszerű állampolgárok, akik hasznot remélnek egy ötven forintos maszk harmincszoros áron való eladásától, vagy éppen mozi üzemeltetők, akik büszkék arra, hogy találtak egy „kiskaput”, hogy azon átlépve saját veszteségüket kompenzálják. Ellenük lehet tenni. Az ember nem veszi meg a maszkot, nem megy el moziba. Ennyire egyszerű. Vannak olyanok, akik ellen látszólag semmit nem tehetünk. Látszólag. Most nem az Orbán vezette maffiáról beszélek, bár rájuk is igaz, hanem az átlagos közép-, és felső vezetőkről.

Őszintén, Kedves Olvasók! Hányan vagytok akik szembesültek már egy üvöltöző vezetővel, vagy egy olyannal, aki lépten-nyomon, nyilvánosan megalázza a beosztottjait. Sablonként használhatnám az utóbbi napok cikkeit, melyek Eszenyi Enikő viselkedéséről szóltak, de nem használom. Nem róla van szó. Tény, hogy én is tudnék olyan színész/rendezőt mondani aki hasonló stílusban kommunikált a színész kollégáival. Mondjuk nagy törést nem okozott bennük, mert a rendezőnő szép ajándékkosarat kapott a premieren. Miért is tűrjük el ezt (is)? Egy vezető semmivel sem másabb, mint egy beosztott. Sőt. Kis hazánkban, kevés kivétellel, jellemzően olyanok ülnek vezetői székekben, akiknek halovány, lila eresztésük sincs arról a munkafolyamatról, amit felügyelnek. Olyan emberek, akiket nem tanítanak vezetői kommunikációra, munkatervezésre, vagy munkaszervezésre. Apu, anyu, nagybácsi, uram-bátyám szerezte neki a pozíciót, ahol egy feladata van: bevételt elérni, mert attól függ a tetemes fizetése mellé járó, még tetemesebb jutalom. Ő ezt eléri tűzzel, vassal, ostorral, üvöltözéssel, alázással, főleg ezekkel.

Nemzetközi cégeknél bevett szokás, hogy a külföldi anyacég megküld bizonyos szabályzásokat, viselkedési formákra vonatkozó utasításokat. A magyar vezető erre csak annyit mond: „ezek már megint túllihegnek mindent”, és szarik bele, vastagon, ballisztikus ívben, cseresznyemagos kurvaszarral. Ő továbbra is üvöltözik a beosztottjával, az pedig tűr némán, mert kell az állás, kell a pénz. Ennyivel le is tudja a dolgot. Nem számít, hogy eltiporták, az önbecsülését, a lelkét tépték meg. Sokan próbálnak elhelyezkedni máshol, de nem mindenki szerencsés. Manapság nagyon könnyű cseberből vederbe, onnan meg rocskába esni.

Ez nem a Turáni átok. Ez a megalkuvás...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése