Szerző: ÉS
2020.04.03.
Benedek Szabolcs: A fekete halál
I N T E R J Ú
Interjú Lukács Gergellyel, a montreali McGill Egyetem élettani tanszékének professzorával
K R I T I K A
Varga Ibolya: Levél Fiamnak. Napló 1990–1998. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2019, 454 oldal, 4499 Ft
Ez a könyv véletlenszerű események szerencsés együttállása miatt születhetett meg. Varga Ibolya – a naplóírás idején egy Vérmező melletti kis lakásban élő, nyugdíjas magyar-történelem szakos tanár – fiának, a Nyugat-Németországba disszidált Hámos Gusztáv filmrendezőnek írja a naplót. Egyfajta nemzedéki kapcsolattartás, az évtizedek óta távolból megélt családi viszony protézise: napló gyermekének, aki saját disszidálásával őt is társadalmon és hazán kívülre helyezte. 1991-ben mutatják be Hámos Gusztáv 1989. A híradó hatalma című, a rendszerváltozás médiaképeit tematizáló munkáját, ezért a közéleti médiatartalmakról való tudósítás különös figyelmet kap. Híradók, országgyűlési közvetítések, vitaműsorok, de kabarék és magazinműsorok is fontos részét képezik a leírásoknak, közben pedig napról napra – sőt, a napló jellegénél fogva lapról lapra – rajzolódnak ki az államszocializmusból a kapitalizmusba való átmenet visszásságai, a politikailag megosztott, az infláció, a munkanélküliség és az erősödő szélsőjobb nyomasztó szorításában vergődő társadalom megélt hétköznapjai...
Gajdó Ágnes: Ex libris
Huszti Gergely: Mesteralvók hajnala
Király Anikó:Csak barátok?
Hazudós
Berg Judit: Drifter
ÉS-KVARTETT – Barnás Ferenc Életünk végéig című regényéről
Károlyi Csaba Deczki Saroltával, Szolláth Dáviddal és Visy Beatrixszel beszélgetett 2020. március 25-én skype-on. A felvételt meg lehet majd nézni az Írók Boltja YouTube-csatornáján, ha minden igaz, április 6-tól. Legközelebb április 29-én, szerdán Láng Zsolt Bolyai című regényéről fogunk beszélgetni...
Sinkó István: G, mint Godot
Egy galéria életműalbumáról
Minden valószínűség szerint az új korszak nehezített indulása- a járványveszély miatti forgalom csökkenés, kiállítások elmaradása-a Godot életében is változásokat hoz majd. Azonban az elmúlt két évtizedben tapasztalt életerő, aktivitás és ügyes vállalkozói érzék azzal biztat, hogy talpon maradnak, s számíthat rájuk a magyar művészetpártoló közönség. Addig is G, mint Godot.
György Péter: Két év után: a munka ideje
(Birkás Ákos 1941–2018)
Többször radikálisan újrakezdett életpályája a bizonyítéka annak, hogy nem sokat tartott a karrierépítésről, s annál többet egy-egy festői probléma teljes kimerítéséről, majd az üres ismétlés visszautasításáról. Több interjújában a felette jólértesült, az aktuális nyugati hullámok keleti képviseletét ellátó, távlatokban nem gondolkozó, társadalmi problémák művészeti összefüggései között nem különösképp eligazodó kurátorokból, kérdezőkből hamar s elég ironikusan: kis magyar Hans Ulrich Obristot csinált, akinek amúgy annyi köze van Harald Szeemann individuális módszertanához, a kortárs művészet komolysága és korlátozhatatlan szabadsága melletti elkötelezettségéhez, mint a különböző celebvetélkedőknek a tehetséghez, a kutatáshoz. Semmi. (Obrist a kortárs médiakurátorok egyike, minden héten „ír” egy könyvet, megnyit egy kiállítást, rendez egy másikat.)...
Báron György: Arabusul
(Critics Awards for Arab Films, 2020.)
A huszonkilenc versenymű a jéghegy csúcsa, a sok száz darabos arab filmtermés java, ám már elég nagy számú ahhoz, hogy következtetéseket vonjunk le a térség filmművészetének jelen állapotáról. Végignézve a játék- és dokumentumfilmek hosszú sorát, amely csaknem háromszorosa egy átlagos fesztivál versenyprogramjának, az összbenyomás több mint kedvező. A mezőny kifejezetten erős, a huszonkilencből legalább tíz kiemelkedően értékes alkotás, s a derékhad is érdekes, színvonalas munkák sora, mindössze négy-öt versenymű mondható részben vagy egészében elhibázottnak.
Végső Zoltán: Korlenyomat
(Hauber Zsolt újra játssza – videosorozat a Youtube-on)
A műsoroknak külön jót tesz, ahogy a zeneszerző bevezetésképpen szakmai problémákon elmélkedik, miközben a nézők kérdéseire válaszol, a kulturális kötődésekről mesél, és történetekkel árnyalja az adott dal keletkezését. És ez az, ami még nem volt! Egy zenész kitárulkozik és beavat az alkotási folyamatba, láthatjuk, hogyan játssza fel a dallamot, elmondja, hogy eredetileg milyen hangszerekkel szólaltatták meg a dalban hallható hangszíneket, és megmutatja, hogy ő most mivel tudja szinte ugyanazt produkálni...
Molnár Zsófia: Színházmentes világnap
Mások, színészek és színházvezetők maguk készítettek pár szavas felvezetéssel rövid felvételt. Mindeközben a Magyar Teátrumi Társaság portálján nem látni semmit, még a saját üzenetüket sem, amely a Nemzeti Színház honlapján tűnt fel Trill Zsolt – nyilván munkaköri kötelességeként elvégzett – tolmácsolásában. Az impresszum szerint az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet jegyezte textus kétmondatos összefoglalással elintézi a világszövetség üzenetét, majd azt egy majdnem kétszer olyan hosszú gondolatfutammal egészíti ki, amely »nemzetünk szellemi egészségé«-ért aggódik, és végül „szellemi és érzelmi erőt, jókedvet, bőséget és védő kart” kíván (sic!)...
Fáy Miklós: Meddig bírod?
(Wagner: Tannhäuser – A Metropolitan előadása a színház honlapján)
Mert nincs is szebb, mint Wagner úgy, ahogy van, miniatúrának vagy festménynek látszó díszletben izgatott énekesek lelke, szíve zeng a dalban. Az egyetlen probléma az énekes maga, azt nem lehet elvarázsolni, a dolog természeténél fogva elhízott, gömbölyded tenorista néz szembe élete értelmével, egy nagyra nőtt, masszív asszonysággal, és bár a szerelem nem kizárólag a szépek életének értelme, mégis ahhoz szoktunk, hogy az ifjak és karcsúak szerethetnek a színpadon...
Grecsó Krisztián: Nem a szexről szól
(Sex Education [Szexoktatás], Netflix, 2019–2020.)
Abúzusról, magányról, kiszolgáltatottságról, reménytelenségről kevesen tudnak ilyen szórakoztatóan, szépen és tisztán beszélni, mint a pályakezdő Nunn. A második évad közepe, ahogy az lenni szokott, leül, de még mindig messze az átlag fölött van, még az is megkönnyítheti ezeket a nehéz „maradjon otthon” napokat. Csak három dolog kell hozzá: valami okos eszköz, internet-elérés, és elő kell fizetni a Netflixre, mert „hagyományos” csatorna még nem adja.
I R O D A L O M
Kiss Tibor Noé: Boldogság 1188
Anyám három éve halott. Amikor erre gondolok, rögtön elfog a szégyen, mert tudom, hogy éreznem kellene valami fájdalmat vagy szomorúságot. De én csak hiányt érzek, azt a hiányt, amit akkor is éreztem, amikor az anyám még élt, anyámmal kapcsolatban mindig ugyanazt érzem. Anyám szívtelen asszony volt, abban sem vagyok biztos, hogy engem szeretett. A lányom mindig csak két szem csokoládét ehetett nála, de a maradékot direkt otthagyta az asztalon. Velünk egyszer elhitette, hogy azért olyan furcsa ízű a csirkesült, mert nagyon öreg volt a tyúk. Csak másnap mondta el, hogy nem csirkét ettünk, hanem nyulat. Közben láttam az arcát, az arcán azt a furcsa villanást. Kicsi voltam. Azt hitte, nem veszem észre, de én észrevettem, hogy a gonoszság volt az...
Jászberényi Sándor: Pehelysúly
Mindketten a gondolatainkba merülve ültünk.
„Elképzelésem sincs, hogyan tudtad megcsinálni akkor” – törtem meg a csendet.
„Konkrétan azt hittem, hogy ledarál.”
„Emlékszel, hogy mit mondtál a harmadik menet végén?” – nézett rám Bálint. Olyan volt, mint egy csontváz a pergamenszerű falfehér bőrével és a meztelen koponyájával.
„Azt, hogy adjuk fel?”
„Nem. Azt mondtad, hogy nem győzni kell, hanem állni még kicsit.”
„Nem emlékszem.”
„Pedig azt mondtad.”
„És te álltál.”
Bólintott. Lassan felállt a padról és nyújtózott. Hallottam a csontjai recsegését. Kivillant a meztelen hasára aszalódott bőr a mozdulat közben.
„Nem győzni kell, csak állni még kicsit” – ismételte el, inkább magának, mint nekem, majd hozzátette: „Kurva hideg van, jobb, ha felmegyek. Bejössz holnap?”
„Be.”
„Akkor holnap.”
Megölelt, majd elindult vissza az épületbe. Néztem, ahogyan a lifthez megy. Nagyon lassú volt. Amikor elment, elindultam a kijárat felé. A varjak károgva rebbentek fel a földről a levegőbe, ahogyan elhaladtam mellettük, köröztek, majd visszaszálltak a fákra. A porta előtt visszafordultam. Bálint az ablakban állt, és figyelte, ahogyan elmegyek...
Ódor János Gábor: Vasazás
Amint hazaérek a vasútról, azonnal hátramegyek, és megnézem az omladozó budi mellett évek óta pókhálósodó talicskát. A szürkületben is látszik, hogy a vaskeret fekete festése pikkelyesen pattog le, a deszkák korhadnak, kerekei laposak. A nyári konyhába is benézek. Apám szerszámai háborítatlanul fekszenek a gyalupadon. Lassan mindet befedi a por...
Beck Tamás: Ne a gyerek előtt
Bizonyos dolgokra ma sem gondol a férfi, amikor feleségével egy légtérben tartózkodik. A jövőre például. Az exitus óta házasságukat kizárólag a magnéziumtabletták tartják össze, úgy-ahogy. E gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény persze ideig-óráig csillapítja csupán a kettejükben felgyülemlett feszültséget. Homályos ösztöntől indíttatva kizavarják a kutyát az udvarra, ha mégis kirobban közöttük a veszekedés. A németjuhász lekushad a konyhakerti szilvafa tövébe, ott várja meg, míg odabent elcsendesedik a hangzavar...
Petőcz András: Azt mondod
Petőcz András: Gondolok
Petőcz András: Utolsó levél, Brüsszel, poste restante
Karafiáth Orsolya: Se földön, se égen
Kun Árpád: Made in China
Wirth Imre: Éjjelente baglyokat röptettünk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.