2020. április 24., péntek

KÜLDEMÉNY

KOLOZSVÁRI SZALONNA / VENDÉG
Szerző: Elek
2020.04.23.


...Megcsörren a telefon, sör megáll a levegőben, unokaöcsém Erdélyből. Hamar leszalad a szokásos hogy vagytok, jól vagyunk, hát ti, mi is udvariassági futam, következik az érdemi tartalom. Amint már napokkal előtte belengettek a médiában, megérkeztek Székelyföldre is a segélyszállítmányok a védőfelszerelésekkel. A magyar kormány, kiemelten Orbán Viktor ajándéka!!! A dobozok oldalára felnyalva magyar és kínai nyelven „Hajrá Magyarország”, mindkét nemzeti zászló, stb. Összesereglett a falu apraja, meg talán a nagyja is, nagyon megható volt. Gondolom, hogy papot is kivezényeltek megszentelni az értékes adományt, mert közös köszönetnyilvánítással hintették be a Kárpát-medence Trianon utáni legnagyszerűbb géniuszának lába nyomát. Mondtam neki, hogy akkor most időszerű volna megfogalmazni valamiféle köszönetet a magyar embereknek is, mert a többi anyagi juttatásokhoz hasonlóan ezek is a magyar adófizetők pénzéből vannak, nem az Orbán família jól megadóztatott konyhapénzéből. És szívesen hallgatnám naphosszat az ajnározást, csak enyhébb hányingerem van, val’szeg az ünnepi ebéd megfeküdte a gyomromat, meg aztán az asszony is rám ruházott egy igen komoly szaktudást és rendkívüli figyelmet igénylő feladatot. Úgyhogy bocsi, de amikor a személyi kultusz már annyira büdös lábszagú, hogy Ceausescu sírva fakadna a sárga irigységtől, akkor én inkább visszavonulót fújok és vállalom a mocskos liberálbosli hazaáruló jelzőt, bármit. Rövid szünet után azt kérdezte, hogy mi, kommunisták, miért utáljuk ennyire a bölcs vezetőt? Nem vagyok sem kommunista, sem ellenzéki, sem kormánypárti, válaszoltam, és val’szeg onnan ered az érzékelhető ellenszenv, hogy amit nektek házhoz vittek ingyen, azt mi nem kapjuk meg pénzért sem, mert egyszerűen nem kapható a kereskedelemben. – Hát küldök nektek postán bazmeg, höhöhö… hangzott a riposzt, és itt meg is szakadt a beszélgetésünk. Azt hiszem, lemerült a telefonja. Vagy az idegrendszere.

Nézeteltéréseinkkel együtt és azok ellenére, Erdélyben élő rokonaim és barátaim számomra ugyanazok maradnak, akik eddig voltak, és nem vagyok hajlandó lemondani a kapcsolatunkról akkor sem, ha az agyon zengetett „nemzeti egység” zászlaja alatt kitartó, alattomos munkával a Fidesz felső vezetésének sikerült megvalósítania az elmúlt 30 év legmélyebb szakadékát anyaországi és külhoni magyarok között. Amit az országon belül megalkottak, azt ugyanúgy sikerült az országon kívül is. Áldásos tevékenységüknek köszönhetően sikerült az RMDSZ ellen még két másik pártot létrehozni, a nagy titánok, Markó Béla és Tőkés László egymás torkának ugrottak, annyira, hogy egymást jelentgették a bukaresti bíróságon, az erdélyi magyarság szégyenére. De azt hiszem, ide lehet sorolni a Felvidék magyarjait is, akiknek hasonló okok miatt most már nem maradt egyetlen képviselőjük sem a szlovák parlamentben.

A külhoni magyarok nem hibásak, szerintem ugyanolyan megvezetett és hazugságokkal becsapott emberek, mint a kormánypárt itthoni rajongói, akik néhány kiló krumplival, párezer forintos utalvánnyal megvásárolt szavazógépek, akiket most ugyanúgy kirugdosnak a kórházakból, mint az ellenzék szimpatizánsait, mellékelt használati utasítással, most, amikor szemünk előtt válnak emberek egyszerű számokká, alaposan átfésült statisztikai adatokká, politikai vagy vallási hovatartozástól függetlenül. Csak az őket sirató hozzátartozóiknak fognak nagyon hiányozni. Egyszer véget ér ez a rémálom és talán nagyon sok ember ráébred majd arra, hogy mit és mennyit jelent egy ember élete ott, ahol a hatalmi pozíciókon kívül semmi más nem számít, a természet törvénye pedig felülír minden politikai és vallási törvényt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése