2020. május 30., szombat

DISZTÓPIA (3. RÉSZ)

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: VOGRONICS  ANDRÁS
2020.05.30.


ELŐZMÉNYEK:

Utópia (1. rész)

Utópia – 2. rész (innentől disztópia)

Az Agusta Westland legújabb típusú gépe szinte hangtalanul bukkant fel a Gellért-hegy mögül, és kecsesen landolt a Citadella tetején lévő helikopter leszállón. Még járt a rotor, amikor kinyílt a luxusgép ajtaja, és a Ray Ban napszemüveges pilóta kisegítette a gép egyetlen utasát. Majd azzal a lendülettel, amivel érkezett, felemelkedett és eltűnt a Duna felett. Sötétkék Savile Row öltöny volt rajta, Testoni cipő és egy felül kigombolt Armani ing. Mielőtt kiszállt a gépből megigazította a mandzsetta gombját, és rápillantott a Rolexére. Reggel 6 óra 50 perc volt. Pontos volt, időben érkezett, mint mindig, körbenézett, hogy mindenki a helyén van-e. Látta a lövészeket a leszálló négy pontján, valamint az ellátó személyzet néhány tagját, akik a gépeket fogadták leszálláskor. Intett az irányítótoronyban lévő személyzetnek, majd határozott léptekkel elindult a lift irányába. Mielőtt odaért volna, a fülében lévő vevő pityegni kezdett, fogadta a hívást.

– Most értem ide, amint a helyemen leszek visszahívom – fogadta a hívást, és rögtön bontotta is. Nem volt már készülék, egész egyszerűen agyi szenzorok irányították a telefonbeszélgetéseket, ezért úgy tűnhetett, hogy a levegőbe beszél. Mielőtt a lifthez ért volna, megállt egy pillanatra, mert fekete füstfelhőt vett észre Pest felől gomolyogni.

– Távcső alkalmazás bekapcsolása, közelít, élesít – adta ki a parancsot. – A füst irányába! Jó, állj! – majd nézte, mi történhetett a Duna túloldalán. – Helyszínt kérek!

– Oktogon – válaszolta a fülébe a géphang. Valamiféle rendbontás lehet, közel 200 ember kövekkel, és aszfalt darabokkal dobálja az NVH embereit. Több sérült is van.

– Küldd a képeket az irodai gépemre, élőben – utasította a hangot.

A nap már feljövőben volt, de Pest felől mégis sötét, füstös levegőt fújt az enyhe májusi szél Buda felé. A folyó partján a barikádoknál emelt szintű katonai kontingens járőrözött és felügyelte a rendet. Minden fegyveresnek éles lövedékkel volt töltve a fegyvere, a gumilövedék már nem volt hatásos. Ennek ellenére is sokan hajtottak végre támadást a védvonal ellen, akár az életük árán is. Csak két híd állt, ami összekötötte Pestet Budával: a Lánchíd és az egykori Margit-híd, amelynek 2025 óta Wass Albert-híd volt a neve. A többit egész egyszerűen felrobbantották, ezzel is védve a pesti oldaltól a budai elitet.

A Dunán páncélozott harci naszádok cirkáltak, és felügyelték a folyót. De szép volt régen ez a város – futott át az agyán egy régi emlékkép, a nagyapjával jártak fel ide délutánonként, és gyönyörködtek a lábuk előtt elterülő festői tájban. A nagyapja rengeteget mesélt a város II. világháború alatti ostromáról, amikor a németeket körbezárták a szovjet hadsereg katonái, a kitörésről és a földig rombolt budapesti utcákról. Arra gondolt, vajon akkor is ilyen gyalázatosan nézhetett ki a város? A kontraszt óriási volt, míg Budán szinte dubaji luxusban éltek az emberek, addig Pesten bangladesi szegénységben. Ő maga nem foglalkozott az élet érzelmi részével, katonásan nevelkedett, 4 nyelven beszélt, az izraeli elit hadseregben szolgált, a Krav-Maga harci technika nagymestere volt, értett a túsztárgyaláshoz, ezredesi rangig vitte. Az ezredfordulón született, bejárta a világot, közel 195 cm magas, kisportolt testalkatával, erős arcélével, ápolt borostájával és mindig elegáns külsejével akarva-akaratlanul tiszteletet teremtett maga körül...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.