2020. május 19., kedd

MINDENÜTT JÓ, DE A LEGJOBB...? – SZOMORÚ JÖVŐKÉP: ÚJABB ELVÁNDORLÁSI HULLÁMMAL SZÁMOLHATUNK

168 ÓRA
Szerző: LATYÁK BALÁZS
2020.05.19.


Bár a tendencia javul, a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint évente még mindig mintegy húszezer magyar dönt úgy, hogy külföldön fog boldogulni. Több mint egymillióan vállalnak munkát külföldön, tavalyelőtt ez a szám még 965 ezer volt. A külföldön élő magyarok közül sokan nem is tervezik a hazatérést.

New York Cityben járunk, abban a városban, amelyet a legtöbben Amerika legzordabb, legridegebb részének tartanak. Rengetegen nem tudják elképzelni, milyen lehet egy többmilliós lakosú városban élni, ahol egy percig sincs megállás, s egy pillanatra sem lehet elmenekülni a zaj elől. Még többen gondolják azonban a tengerentúli metropoliszról, hogy emberséges és vonzó hely. Közéjük tartozik Hornyai Krisztina, az egykoron egy VII. kerületi általános iskolában tanító pedagógus is, akinek csak pozitív tapasztalatai vannak a városról.

– Az utcákon rengetegszer hallani az „egy csónakban evezünk” kifejezést – mondja. – Itt létezik valamiféle sorsközösségtudat, ami valószínűleg abból ered, hogy New Yorkban szinte mindenki egy másik országból érkezett. Mindenkinek van egy másik nyelve az angol mellett, ami érdekli a többieket, mindenki kíváncsi a másikra, és az emberek értékelnek minden erőfeszítést. Ebből a városból nem lehet kilógni.

Krisztivel a több ezer kilométer távolság okán csak online beszélgethetünk, az időeltolódás miatt azt is több részletben. Ez azonban nem probléma, így is rengeteg tanulságot vonunk le egymás mondataiból.

– Miért döntöttél a távozás mellett?

– Szörnyű kimondani, de az anyagiak miatt – mondja Kriszti, és arcán hirtelen szomorúság lesz úrrá. Mondandóját így folytatja: – Sokan hitetlenkedve fogadnak minden, a pedagógusok egzisztenciális helyzetéről szóló hírt Magyarországon. Hát álljanak itt a tények, amiket tanítóként megéltem: pályám első évében havi nettó 110 223 forint volt a fizetésem, ami az állami béremelés következtében szinte semmit sem emelkedett, igaz, a második évtől már 117 783 forintot kaptam kézhez. Ezután minősítő vizsgát tettem, amellyel magam mögött hagyhattam a gyakornoki státuszt, és átkerültem a pedagógus I. fokozatba. Ez azt jelentette, hogy a harmadik évemtől kezdve majdnem 20 ezer forinttal emelkedett a nettó bérem, míg végül a negyedik évben – az állandó túlóráim után is – átlagosan 10 ezer forint pluszt kaptam. Így lett a fizetésem havi nettó 150 ezer forint. Ebből kellett hónapról hónapra valahogyan megélnem. Csoda, hogy inkább New York Cityt választottam?
...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése