2020. május 22., péntek

TANÁROK ÉS ORVOSOK HALÁLKÖZELI ÉLMÉNYEI PANDÉMIA IDEJÉN

24.HU
Szerző: LANTOS GABRIELLA
2020.05.20.


A március közepén elrendelt veszélyhelyzet minden bizonnyal legemlékezetesebb pillanata az a bejelentés volt, amikor az iskolák bezárásáról döntöttek. Egy pillanat alatt vált világossá: a vasbeton keménységű centralizáció valójában egy gipszstukkó. A megerősítésére használt vasalat csak jégcsap, ami a vírus terjedése keltette izzó hangulatban azonnal olvadni kezdett. És mivel a gipszstukkót már nem tartotta semmi, óriási robajjal zuhant alá, több százezer darabra törve.

Több százezer ember – tanárok, orvosok, ápolónők – azonnal megértette, hogy a magyar állam nincs többé. A közszolgáltatásokból csak annyi marad meg, amennyit ők személyesen meg tudnak menteni. Hála nekik, hogy legalább a kétharmaduk megmaradt. És ezzel együtt az is kiderült, hogy az elmúlt 10 évben létrehozott összes központosított csodaintézménynek semmi értelme, semmi teljesítménye és egyik sem hiányzik senkinek. Egy cseppet sem.

Voltak olyan jóhiszeműek, akik azt remélték, ez a felismerés majd új irányba tolja-löki a NER-t és intézményesíti a spontán kialakult oktatás- és egészségügy-szervezési gyakorlatot. De csalatkozniuk kellett. Orbán Viktor népéhez intézett eligazító szavaiból már elég korán kiderült, hogy a veszélyhelyzet valójában egy hadgyakorlat. A lopakodó apró jelekből pedig összeolvasható egy új narratíva: a centralizáció nem szétporladt, hanem militarizált formában végleg elural mindent. Totálissá válik nemcsak szellemében, hanem mindennapi megjelenési formáiban is.

Március 13-a péntek volt. Nem Orbán Viktor szerencsenapja, az biztos. A Kossuth Rádióban tartott reggeli istentiszteletén magabiztosan állította, hogy nem zárják be az iskolákat, mert a gyerekek az új vírustól nem lesznek nagyon betegek. Ha a tanárok mégis ezt szeretnék, akkor véget ér a tanév, és ők nem kapnak majd fizetést. Majd nem telt el egy fél nap, és kénytelen volt bejelenteni, hogy nem csak bezárják ugyan az iskolákat, de az iskolák áttérnek a digitális oktatásra. A tanárok először nem hittek a fülüknek. Egy perc alatt omlott össze mindaz, amiről a központosított oktatásban az elmúlt 10 év szólt. Hiszen minden tanár pontosan tudta: olyan, hogy digitális oktatási koncepció, nincs. Nincsenek digitális tananyagok sem, miként nincs digitális tanítási módszertan sem. Igaz, volt erre egy kormánybiztos, Czunyiné Bertalan Judit, egy bukott államtitkár. Ő, ahogyan azt elvárták tőle, itt sem jutott semmire. 40 milliárd forintból.

De ez mind nem volt akadálya annak, hogy 72 óra elmúltával, 16-án hétfőn elinduljon a digitális oktatás. A magyar állam vezetői még annyit sem mondtak a tanároknak és a szülőknek, hogy az oktatásirányítás sajnos nem tud segíteni, mert nincs ehhez semmilyen eszköze. Sajnos a tankerületeknek sem. Sem a kormánybiztosnak. Sem a miniszternek, sem a miniszterelnöknek. Az érintetteknek egyedül kell megbirkózniuk a feladattal. Még annyi időt sem hagytak, hogy legalább az iskolán belül az egyéni nem tudásokat összeadják, és közösen találjanak tananyagot, platformot és eszközöket. A magyar állam az oktatás fenntartásának felelősségét egyszerűen áttolta a végpontokon állókra, a tanárokra és szülőkre. Oldják meg, ahogy tudják...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése