2020. június 25., csütörtök

A KORMÁNY ÚGY AKARTA FOLYTATNI AZ OKTATÁST A JÁRVÁNY ALATT, MINTHA MI SEM TÖRTÉNT VOLNA – ÉS ENNEK SOK GYEREK LÁTTA A KÁRÁT

MÉRCE
Szerző: CSENGEL KARINA
2020.06.25.


Március 13-án, pénteken jelentette be Orbán Viktor: hétfőtől digitális oktatás lép érvénybe a koronavírus-járvány miatt. A hír mindenkit felkészületlenül ért, amin az sem segített sokat, hogy mindössze egy hétvége maradt az átállásra.

A kormányzat ennek ellenére indokolatlanul pozitívan állt a dologhoz:

„Tisztában vagyunk vele, hogy az új munkarend komoly kihívás mindannyiunk számára. Próbáljunk rá úgy tekinteni, mint a magyar oktatást ért legnagyobb innovációs lehetőségre!”

– biztatta a pedagógusokat az Oktatási Hivatal sebtiben összeállított módszertani ajánlásában. Maruzsa Zoltán oktatási államtitkár néhány nappal a „digitális átállás” bevezetése után pedig azt mondta:

„Ez egyelőre nem egy reprezentatív felmérés, visszajelzés az ügyről, de azt tapasztaljuk, hogy boldogság van szerte a rendszerben. Akikkel beszélünk, akiket kérdezünk, azt mondják, hogy a kollégák felzárkóztak a feladathoz.”

Az elmúlt három hónapban rengeteg tapasztalattal gazdagodtak az oktatás szereplői. Annak ellenére, hogy még az eddiginél is égetőbbé váltak bizonyos problémák, óriási összefogásnak lehettünk szemtanúi a pedagógus társadalom részéről. Bár a kormány igyekszik a saját sikereként elkönyvelni, hogy nem omlott össze az oktatási rendszer, pontosan tudható, hogy az oktatásirányításnak nem sok köze volt a dolgok alakulásához.

Hogy pontosan mi minden történt az elmúlt hónapokban és mekkora volt a boldogság valójában, arról az oktatásban jártas civil és szakmai szervezetek képviselői számoltak be hétfő délután egy online beszélgetés keretein belül. Az eseményre meghívták Hajnal Gabriella oktatásért felelős helyettes államtitkárt, és Horváth Ádámot, a kormány által fenntartott Digitális Pedagógiai Módszertani Központ vezetőjét is, de egyikük sem jelent meg.

Bár a digitális oktatáshoz egészen más szemléletre, módszerekre és tananyagra van szükség, mint a tantermi órákhoz, a beszélgetés résztvevői szerint az egyik legnagyobb probléma az volt, hogy – mindezek hiányában – a pedagógusok jelentős része a már megszokott módon igyekezett átadni az offline tananyagot a diákoknak, segítségre pedig egyáltalán nem számíthattak, hiszen az állam és a fenntartók kivonultak az oktatásból.

Egyrészt be kellett volna látni, hogy a világjárvánnyal átértékelődtek a prioritások, elsősorban mindenki számára az egészsége volt a legfontosabb, ezért az oktatás szereplőinek támogatásra és tehermentesítésre lett volna szükségük.

Az adminisztratív terhet jelentő feladatok mellett fel kellett volna függeszteni minden rendszerszintű átalakítást, így például a NAT bevezetését és a szakképzés átalakítását is.

Hangsúlyozni kellett volna, hogy a pedagógusok elsődleges feladata ebben a helyzetben a diákok érzelmi és mentális támogatása, a tanulásnak pedig az a feladata, hogy a normalitást hozza vissza az életükbe, nyújtson biztonságot, legyen örömteli tevékenység. Emellett fel kellett volna mérni a családok, szülők lehetőségeit, kapacitásait, meg kellett volna oldani, hogy minden gyereknek legyen megfelelő eszköze és felügyelete otthon.

Fel kellett volna venni a kapcsolatot a szakmai és civil szervezetekkel, a náluk felhalmozott tudást közössé téve, (nem kötelező) ajánlásokat is tehettek volna a pedagógusoknak, segédanyagokat adhattak volna ki, illetve minden egyes szereplő folyamatos visszajelzését is kérni kellett volna ebben a három hónapban a digitális oktatás megvalósulásáról...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése