2020. június 4., csütörtök

AKIK LEGYŐZTÉK TRIANONT

VÁLASZ ONLINE
Szerző: ABLONCZY BÁLINT
2020.06.04.


A száz évvel ezelőtti Közép-Európa legtöbb nemzetisége mára szinte nyom nélkül eltűnt, vagy a sokfajta zaklatás és az asszimilációs nyomás miatt jelentősen meggyengült. Noha Trianon óta elég baj érte a határon túlra szorult magyar közösségeket, mára ők maradtak az egykor etnikailag tarka Köztes-Európa utolsó hírmondói. Az a tény, hogy megfogyva bár, de még mindig élnek kompakt magyar közösségek a Kárpát-medencében, jelentős részben elkötelezett közösségi embereknek köszönhető. Trianon századik évfordulóján a Válasz Online szubjektív portré-válogatással emlékezik meg róluk. Azokról, akik mégiscsak legyőzték Trianont.

Ha valaki száz évvel ezelőtt, a trianoni békeszerződés idején rápillantott Közép-Kelet-Európa etnikai térképére, tarkabarkasággal szembesült. A régi impériumok – az Osztrák-Magyar Monarchia, a Német Császárság, a cári Oroszország – helyén 1918 után frissen született nemzetállamok virítottak, amelyekben a függetlenséget elnyert boldog államalkotó nép mellett szinte mindenütt boldogtalan nemzeti kisebbségek éltek. Olyan közösségek, amelyek sokszor maguk is önálló országról álmodtak, vagy éppen az anyaállamtól való elszakadás sokkját próbálták megemészteni. Száz évvel ezelőtt a nemzeti önrendelkezésre hivatkozó, ámde nagyon is szelektív nagyhatalmi rendezés számos esetben a viszály magvát hintette el a térségben.

Egy évszázaddal, egy világháborúval, számtalan rendszerváltással és válsággal később a térség etnikai térképe jóval egyneműbb. Az észtországi németektől az albániai görögökig Köztes-Európa nemzeti kisebbségeinek jelentős részét az elmúlt száz évben elűzték, megölték, asszimilálták, kitelepítették.

Nicolae Ceaușescu román diktátor még egy igazi világszabadalmat is feltalált: az állami emberkereskedelmet. Kemény valutáért engedte ki az NSZK-ba a romániai szászokat. Mára megritkult a lengyel szó a litvániai Vilniusban, jelentősen csökkent a horvátországi szerbek és a szerbiai, hercegovinai horvátok száma is. A térségben egykor virágzó német kultúrára csak elárvult temetők, hívek híján néma templomok és elmosódó gótbetűs feliratok emlékeztetnek Danzig/Gdańsktól Késmárkon át az egykori besszarábiai telepekig...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése