2020. december 13., vasárnap

A LÉGYNEK MINDEGY

KOLOZSVÁRI SZALONNA - ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2020.12.12.


...Ami más országokban normális, az Magyarországon toxikus. Itt nem lehet kivonulni, nem lehet felülről nézni az eseményeket, és objektív véleményt mondani. És nem azért nem lehet, mert az nem normális, éppen hogy az lenne a normális, de itt és most, ebben az országban nem működik. Megpróbálom illusztrálni, mire gondolok. Egy normálisan működő országot képzeljünk el úgy, mintha egy óriási rét lenne. Virágos vagy kopár, szép vagy csúnya rét. Az emberek jönnek-mennek, dolgoznak, élik az életüket. Időről időre a rét közepén lévő dombra figyelnek, akkor eldöntik, ki üljön fel oda, aki aztán egy darabig majd biztosítja a leírt és le nem írt, de közismert és elfogadott törvények betartását, a teljes rendszer normális működését. Ha a dombon ülő jól végzi a munkáját, akkor van esély arra, hogy a következő időszakban is őt akarják többen, maradhat a dombon. Ha nem igazán jól látja el a feladatát vagy jön valaki, aki jobbnak, okosabbnak tűnik, akkor az emberek lecserélik az eddigi dombonülőt a másikra. De igazából az ő életüket lényegében, a fontos dolgokban nem befolyásolja, hogy éppen ki ül ott.

Magyarországot pedig képzeljük el úgy, mint egy szép, nagy, közös pöcegödröt. Mindenki benne tempózik, nincs kivétel. A fekália közepén valaki igyekszik a többiek vállán-fején állva magasabbra vergődni, amit a körülötte lévők utánoznak, ők is ki akarnak emelkedni kicsit a szartengerből. Ezt sehogy máshogy nem tudják megtenni, minthogy szorosan összekapaszkodnak, és ráállnak a középtől távolabb lévők fejére, amivel valószínűleg azokat lenyomják a felszín alá. Itt szó sincs arról, hogy mindenki éli az életét nyugodtan, hanem az történik, hogy mindenki az életéért küzd. Lehet, hogy szeretne kimaradni az össznépi fuldoklásból, de nem tud, mert vagy ő is a közép felé törekszik, és igyekszik csatlakozni azokhoz, akik mások kárára próbálnak magasabbra jutni, vagy pedig azokhoz tartozik, akik rájöttek a megoldásra, és a pöcegödör peremét keresik, hogy kimászhassanak. Aki sem ezt, sem azt nem teszi, az elmerül és megfullad.

Tudom, nem különösebben szép a hasonlat, de jobb nem jutott eszembe. De így talán már érthető, hogy miért nézem értetlenül ezeket a nem tartozom sehová, ezért én mondom a tutit-típusú közszereplőket és a sehová voksolni nem akaró, távolságtartó honpolgárokat. Ők miben reménykednek? Majd valahogy megoldódik, és akkor ők megmondták? Akkor nekik lett igazuk? Elárulom, nem fog sehogy megoldódni. Az előbbi példánál maradva: a pöcegödör nem fog magától kiszáradni, mert feneketlen, ráadásul folyamatosan töltődik, mindig van utánpótlás. Három választási lehetőség van, nem több. Megpróbál az ember peremet találni és kimászni, középre törekszik, vagy pedig beledöglik. Ebből lehet választani. Egyetlen egy lehetőség van a távolságtartásra és a felülről szemlélődésre: ha az illető egy légy. Mert abban az esetben nem kell sehová sem törekednie, nem kell szurkolnia sem a középen lévőknek, sem a kimászni akaróknak. A légynek az mindegy, ki tud a többiek vállán feljebb jutni és ki tud kimászni a pöcegödörből, esetleg ki fullad bele. A légy teljesen pártatlan, mert nem érinti a dolog. Ő így is, úgy is jól jár.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.