2021. április 24., szombat

EGY KORSÓ VILÁGOS

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2021.04.24.


Tegnap jutottunk oda, hogy immár huszonhatezernél is több honfitársunk halt bele a járványba, ami egy kisváros. Az én megyém tizede, illetve majdnem egy fél stadion, hogy Orbán is jobban értse. Ezeket az adatokat a kedves vezető minden bizonnyal tudta, amikor befáradt a stúdióba a heti aktuális ánusztisztításra, viszont nem vett róla tudomást. Még csak ez sem lett volna baj tőle, hiszen megszokhattuk, hogy egészen más valóságban él, mint amit mi érzékelünk, nagy valószínűséggel a nap másképpen süt rá, és a csillagok is másképpen ragyognak, mikor este lesz. Mindezektől függetlenül, és attól is, hogy őméltósága fölöttébb elégedett a duci ujjain számolgatott ojtási milliókkal, van, aki az országban gyászol épp.

Huszonhatezer honfitársunk családtagjai, barátai és ismerősei, anyja, apja gyerekei, unokái és dédunokái, és még mik szoktak szerepelni a gyászjelentésekben. S ez nem ad okot felhőtlen örömökre, őméltósága azonban a stúdióban, és a seggében lubickoló újságírás szégyenével ott göcörésztek a stúdióban cseszmeg, majdhogynem lapogatták egymás hátát nagy röhögtükben. Ez nem komilfó, illetőleg az ótvarság csimborasszója, egészen egyszerűen a taplóság legalja. A kedves vezető őméltósága részletezte nekünk a mától ránk váró teraszos örömöket utalva arra, hogy a kijárási tilalom is azért kezdődik eztán tizenegykor, mert, idézem: “Tízig nem fognak hazaérni az emberek, mert jobb kedvük lesz”. Boldogságban fog fetrengeni az ország. Meg részegen.

És mondott még sok mindent a kedves vezető őméltósága, mígnem fölkerült a korona a beszélgetésre, elérkezett a dramaturgiai csúcspont úgymond, mikor is ábrándos szemekkel előjött belőle életének egyetlen értelme, miszerint: “Rám is vár egy korsó sör a teraszomon”. No most, ebben minden benne van, a királyfivá vált parasztgyerek, Kádár krumplilevesének lefordítása NER-kompatibilissé, és a mégis elkülönülő uralkodó, aki ül az ő teraszán egy korsó hideg sörrel a kezében, megpihenve a jól végzett munka után. Ez egyszerre bukolikus, arisztokratikus és szocreál kép, benne azzal a ki nem mondott embertelenséggel, hogy huszonhatezer ember halála fölött üldögélne az erkélyén elégedetten böfögve a keserű nedűtől...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.