MIÉRT SZERETÜNK HAZUDNI, ÉS MIÉRT VAGYUNK HISZÉKENYEK? - A HAZUDOZÁS KÖZNYELVÜNK ALAPTARTOZÉKA.

NÉPSZAVA

Szerző: ALMÁSI MIKLÓS

2022.01.01.

Azt hisszük, hogy ismerőseink, környezetünk tagjai, vagy úgy általában az emberek többnyire igazat mondanak, és ha néha lódítanak, vagy hazudnak, az csak kivétel és könnyen leleplezhető. A valóság viszont az, hogy mindenki, mindenhol, mindig hazudik, bennünket is átvernek társaink, jön a széltoló duma fentről is, a felsőbbség felől, mi meg többnyire el is hisszük ezeket a hantákat. Szóval mindenki linkeskedik, pedig benne van az otthoni erkölcsi kódexünkben, hogy hazudni nem szabad, de ezt a kézikönyvet már rég nem használjuk.

Azért van ez így mert a hazudozás köznyelvünk alaptartozéka. Ha csúnyának találod a hazudozás kifejezést, használhatom a simliskedés, füllentés, szépítés, félrevezetés, szemfényvesztés kifejezéseket. Lényeg, hogy mindig, mindenhol hazugsággal találkozunk. Indításképp hadd említsek egy mindnyájunk által ismert társasjátékot: állunk sorban a húsosnál szalámiért, vagyunk vagy tízen. Jön egy hölgy, és a sor elején kezdi nézegetni a pultot. Rászólunk, hogy tessen a sor végére állni, mi is vásárolni szeretnénk. Azt feleli, hogy ő csak nézegeti az árakat - persze, aztán ott ragad a sor elején. Belehazudik a pofánkba. Csak akkor tisztul a helyzet, ha a sorban állók közt van egy bátor fickó, aki rákiabál, hogy most már tudja az árakat, akkor tessék beállni a sor végére, nem mindenki elé tolakodni. Akkor nagy nehezen helyreáll a rend. Példabeszédnek vége, de az ilyen pofátlan hazudozás teljesen köznapi jelenség, megszoktuk. Mert benne élünk a hazugságok tengerében, sőt magunk is gyakoroljuk a fals dumát, nem vagyunk szentek. Mindenki hazudik.

Sokféle variánsa van, magánélettől az állami propagandáig, meg a jogászi madárnyelvig, apró csalástól milliós kárt okozó hazugságig. És vannak rafinált változatai is. Ilyen megfoghatatlan hazugság pl. az átlagbér, illetve akármilyen átlagolás, ami a legegyszerűbb átverés. Én hetven éves vagyok, unokám 2 éves, kettőnk átlagos életkora harminchat év – ami a legszebb férfikornak felel meg. De egyikünk se tud gyereket nemzeni. Az átlagolás statisztikai trükk, és persze politikai módszer, nem érhető tetten, mert a jónép nem tudja, hogy az átlagok mindig kétes eredményre mutatnak. Helyettük a mediánt kéne bedobni a köztudatba, ami közelebb áll a jövedelmek skálájához, illetve az idősek nyugdíjának átlagszámításához. De nem használják, mert az átlag, mint szám, könnyebben lenyomható az emberek torkán. És a disznóság el van rejtve. Itt van pl. a nyugdíjak átlaga. Van, aki 40 ezer forintot kap, van, aki 100 ezret, mások 200-at vagy 500 ezret kapnak, sőt olyan is akad akinek egymillió jár. Na most a svindli e számok átlagolásánál fedi el a valóságot. Ugyanis az átlagnyugdíj száma úgy jön ki, hogy a fenti számsor két végletét – a 40 ezret és a milliót – összeadjuk és elosztjuk kettővel: vagyis az átlagnyugdíj 520 ezer, ami jókora svindli. Ha követnénk a statisztikai törvényt és mediánban számolnánk, akkor kétszázezer lenne a mediánnyugdíj, a hivatalosan hirdetett átlagnál jóval kevesebb. A számok trükkje így szolgálja a rendszer csalását.

Nem sorolom, mert voltaképp mindegyik fedőnév – csalás, kóklerség, halandzsa, megtévesztés, simliskedés – a „hazudozás” változata. Nem véletlenül. Nádas Péter az Emlékiratok könyvében tesz egy ironikus kijelentést a hazugság univerzális forgalmazásáról: „túlságosan közelről volt módjában megismerni a hazugság belső természetét ahhoz, hogy ne tisztelje, és ne szeresse a hazugságot, szent dolognak tartja, hazudni jó, hazudni szükséges és élvezetes…” Ez a kijelentés Nádas regénybéli hősétől nem irónia, hanem maga a valóság: az életben a hazudozás épp emiatt az „élvezetes” jelző miatt uralkodik. Szeretjük...

ITT OLVASHATÓ