2022. január 2., vasárnap

„NEM TUDUNK EGYMÁS FEJÉVEL GONDOLKODNI, MERT NEM IS AKARUNK”

24.HU
Szerző: PÁL ZSOMBOR
2022.01.01.


Újévi interjú Jásdi István csopaki borásszal Balatonra költöző pestiekről, inflációról, ellenségképekről és a boldogság koncentrikus buborékjairól.


Amit a covid elvett

„Minden elmaradt, ami személyes, baráti találkozó, rendezvény lett volna” – von mérleget Jásdi István csopaki borász, amikor teákkal és szörpökkel egy téli hétköznap délelőttön letelepedünk beszélgetni az üres panorámaterem közepén. A békeidőben itt zajló borász-vendégesteket vagy éppen elmélyültebb, szakmázós tematikus kóstolókat nem is üzletileg hiányolja. „Ezeket nem azért csináltuk soha, mert jó marketing, hanem mert így érzem jól magam. Ettől aztán a vendégek is jól érezték magukat, ami aztán marketingnek sem volt rossz: az emberek egyre inkább vágynak arra, ami hiteles, természetes, személyes.” Ezeket online próbálták pótolni, ahogy mondja: nyomorúságosan. „Az első Olaszrizling Szerintünk még amatőr is volt, de nem ez volt a baj, hanem az, hogy pont azt a személyességet nem tudják az online változatok, amik elmúltak, és hiányoznak az életünkből.

"Öregszünk itt jó néhányan: Bockkal egyidősek vagyunk, Tiffán még idősebb – nekünk még sokkal jobban hiányzik minden, mert valószínűleg sok mindent nem lehet pótolni abból, ami most kimarad."

Ahogy mindenütt, a nyár tavaly is, idén is hálásabb volt a birtokon, megtartották például a belépő nélküli, rendre telt házas teraszkoncerteket, irodalmi esteket. „Ezeket a feleségem szervezi, nem volt hajlandó elengedni őket, és nagyon jól tette. A téli alkalmak, amikor be kell zárkózni egy ilyen térbe, azok nem működtek, nem működnek idén sem.” A szakmai és nyilvános részből álló Vörös Balatonból idén legalább egy podcast született a nagyközönségnek, de a Borászok borásza fórumát Zoomon tartották. Jásdi 2017-ben nyerte el a borászoknak alighanem legkedvesebb címet, amelyet mindig a díj korábbi birtokosai ítélnek oda egy újabb társuknak. „Ezeken nagyon jót beszélgetünk, időnként vitatkozunk: épp ez a személyesség, ami a leginkább hiányzik. Ahogy a fogyasztóknak is más, mondjuk, a hegyborunkkal egy étteremben találkozni egy jó pincér, sommelier segítségével, megfelelő ételkörnyezetben, mint a harmadik-negyedik polcon egy hipermarketben. De üzletileg nincs okunk panaszra, az áruházak átvették a szenvedő budapesti gasztronómia helyét. És jöttek ezek az erős nyarak: aki nem mehetett külföldre nyaralni, az a Balatonra jött, aminek vannak pozitív, vannak negatív hatásai. Vannak régi visszatérő vendégeink, és most lett pár hónap, amikor megjelentek a marbellai meg a Seychelles-szigeteket járó hazánk fiai, akik kicsit azt várják a Balatontól, amit a Balaton nem tud, ugyanakkor nem tudják, hogy mi az, amiről sokkal többet tudna.”...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.