2022. február 21., hétfő

"VAN EGY CSALÁDFOGALOM, DE MIÉRT NE LEHETNÉNEK ELFOGADHATÓK MÁS EGYÜTTÉLÉSI LEHETŐSÉGEK IS?"

MAGYAR NARANCS
Szerző: BÁNYAI GYÖRGY
2022.02.20.


Rövidesen megjelenő könyvében Tanács Eszter olyan férfiakat szólaltat meg, akik kényszerűségből vagy átgondolt döntés alapján nem vállalnak gyereket, vagy éppen a gyermekáldásért küzdenek. Mindez folytatása a szerző előző kötetének, amely a gyermek nélküli nőkről szólt.

magyarnarancs.hu: „Józsefeimnek és Petinek“ ajánlotta a könyvet. Kik ők?

Tanács Eszter: A férjem, az apám, a nagyapám, a testvérem – a meghatározó férfiak az életemben.

magyarnarancs.hu: Hogyan ajánlaná másoknak?

TE: Fontosnak tartottam, hogy párbeszéd induljon a témáról, hiszen nemcsak a válások, az egyszülős háztartások, mozaikcsaládok aránya növekszik, hanem a gyermekteleneké is. Az egész fejlett világban, Magyarországon is. A Központi Statisztikai Hivatal előrejelzése szerint az 1990-ben itt született nők 36 százaléka – tehát több mint egyharmaduk – gyerektelenként éri el reproduktív életkora végét. Hál' Istennek erről az élethelyzetről, a pártalálás nehézségeiről, a nehezített gyerekvállalásról, az asszisztált reprodukciós eljárásokról is egyre több szó esik, igaz, sokszor leegyszerűsítő módon. És mintha megfeledkeznénk a férfiakról. Vagy úgy gondoljuk, nekik ez nem annyira fontos. Esetleg nem úgy fejezik ki az érzelmeiket, vagy nem úgy küzdenek meg a nehézségekkel, ahogy a nők, mondjuk nem lépnek be „lombikos“ Facebook-csoportokba, és lehet, hogy a párjukkal sem osztják meg ilyen gondjaikat. De attól még sokukat ugyanolyan mélyen érintik a gyerekvállalás terén megélt kudarcok és veszteségek.

Rengetegen közülük csökkent értékűeknek érzik magukat, miként a gyerektelen nők egy része sem érzi magát igazi nőnek.

A gyerektelen férfiak egy része úgy éli ezt meg, hogy csorbul a férfiassága, pláne, akinél a nemzőképesség valamilyen zavara áll fenn. Ugyanakkor összességében az volt a tapasztalatom, hogy a férfiak jobban le tudják rázni magukról a kedvezőtlen reakciókat. Azt azonban többen is említették, hogy nehezen viselik a haverok poénkodását – mint például „átugrok, besegítek“ –, de zömük hozzátette, még így is könnyebb a helyzetük, kevésbé kérik rajtuk számon a gyerektelenséget, mint a nőkön. Főként a nőket célozza a politika is, és nyomában a társadalom, elég „sikeresen“. Ha a gyermekeket tartják az egyetlen értéknek, az egymásra fújás helyett nehezebb megtalálni a közös pontokat és elfogadni egymást...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.