Szerző: MÉSZÁROS R. TAMÁS
2023.01.16.
Akárcsak az argentin futball, az infláció is az 1970-es évek végén tört be a világ élvonalába. Amikor 1978-ban a két évvel korábban hatalomra jutott, véres tisztogatásokat folytató katonai junta uralma alatt hazai pályán rendezett világbajnokság elhozta az argentin válogatott első (a 2022-es katari vébénél sokkal súlyosabb körülmények között megszületett) világbajnoki győzelmét, az infláció 160 százalékon járt, ami már konszolidációt jelentett az 1976-os 438 százalékhoz képest.
Pár évvel a vébé után aztán bankválság és államcsőd következett, amelyek azóta ciklikusan visszatérő elemei az argentin gazdasági életnek. Az ország története során kilencszer vált fizetésképtelenné, ebből ötször 1982 óta. Mióta 1956-ban beléptek a Nemzetközi Valutaalapba (IMF), huszonkétszer szorultak a szervezet pénzügyi segítségére. A hiperinfláció csúcsán, 1990 elején a fogyasztói árak emelkedésének üteme megközelítette az ötezer százalékot.
A helyzet manapság sem rózsás. Az utóbbi évtized belpolitikai válságai, külső kihívásai és sorozatos gazdaságpolitikai ballépései miatt az argentin peso a játékpénz kategóriában van, a lakosság 40 százaléka a szegénységi küszöb alatt él, az alapkamat 75 százalék, az IMF történetének legnagyobb hitelét nyögik, a kormány pedig 1432 termékre vetett ki hatósági árat.
A sorozatos válságok mögött visszatérő hunyó a kormányzati kiköltekezés és az ebből fakadó problémák hatósági árakkal és korlátozásokkal való kezelése, amely politikailag nem feltétlenül népszerűtlen,
cserébe inkább ront, mint javít a helyzeten.
Az 1950-es évek óta csupán egyetlen rövid időszak volt az ezredfordulót követő nyersanyagár-boom alatt, amikor az argentin költségvetés egyensúlyba tudott kerülni. A deficitet vagy pénznyomtatással, vagy külső eladósodással fedezik, esetleg egyszerre a kettővel. Ez felnyomja az inflációt és leértékeli az argentin pesót. Amikor az infláció emelkedni, az árfolyam gyengülni kezd, a mindenkori kormány jellemzően az árszabályozáshoz, valamint a valutaváltás és a tőkekivitel korlátozásához nyúl, ezzel súlyosbítva a problémát. Az államilag megtámogatott kereslet és a hazai ipar gyengesége miatt az ország perzisztens fizetésimérleg-hiánnyal küzd, hajlamos kifogyni a keményvalutából, és a világgazdaság és a befektetői bizalom szeszélyeivel kiegészülve a helyzet már-már rendszeresnek tekinthető államcsődöket eredményez. Ezt általában pár éves konszolidáció követi, majd az egész kezdődik elölről. Ez a ciklus zajlik jelenleg is, világgazdasági turbulenciákkal megtámogatva...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.