KIÚTKERESŐK AZ OKTATÁSBAN, AKIK A VÁLTOZÁSIG FOLYTATJÁK A TILTAKOZÁST 1. RÉSZ

HÍRKLIKK
Szerző: MILLEI ILONA
2023.02.09.

Az Orbán-kormány egyik legnagyobb tévedése, és egyben legnagyobb bűne is, hogy alábecsüli a pedagógusok kreativitását. Azt a gondolati, és gyakorlati cselekvést kívánó alkotókészséget, ami az iskolai lét alapvető, sőt szükségszerű velejárója. Játszhat a kormány a pedagógusok fenyegetésére, kifárasztására, ámítására, eltávolíthatja azokat, akik tüskék a körme alatt, de ez a kreativitás akár közösségi utakon, akár egyéni útvonalakon viselkedésben, magatartásban is megnyilvánul. Összegyűjtöttünk egy párat a lehetséges választásokból.

Az Orbán-kormány 12 éve próbálja a közoktatást saját szája íze szerint – értsd: a munkaalapú társadalom elvárásainak megfelelően – átalakítani. Sok olcsó, kevésbé képzett munkaerő, és kevés, a Fidesz és a NER felsőbbségét elfogadó, és elsőbbségét hirdető elit. Bár hatalmi gőgjében úgy gondolja, sínen van, ez még korántsem sikerült neki, és várhatóan nem is fog. A 12 éven át lefojtott kreativitás ugyanis mindenképp utat tör magának. Még, ha ideig-óráig lanyhul is esetleg a lángja, végül győzni fog, mert ez az örök igazságok törvénye.

Akiknek a rendszerből való kilépés volt az egyetlen járható út

Kezdjük a legszomorúbbal, amikor egy tanár úgy dönt, hogy elege van az egészből, elhagyja a pedagóguspályát. Vajon nyomtalanul tűnnek-e el ők a pályáról? Korántsem. Ezt azokból az írásokból lehet tudni, amelyeket volt pedagógusok a Miután Felmondtam oktatási weblapra küldtek.

Egyikük azt írta, hogy 32 évig tanított magyart és történelmet. Ebből 21-et nyolc évfolyamos elit gimnáziumban Budapesten. Öt diplomája van, és intézményfejlesztési szaktanácsadó, mesterpedagógus volt. 2022 januárjában mondott fel, mert elege lett ebből az egészből, és nemcsak az oktatás részéből. Felesége óvónő, van két kisgyermekük, és nekik akartak jobbat. Ezért Dániába költöztek, ahol tíz hónap alatt kiépítettek egy új egzisztenciát. Befogadták, és mindenben segítik őket. Olyan béke és nyugalom van, amiről el sem tudta képzelni, hogy létezik, és csak azt sajnálja, hogy ennyi energiát fektetett Magyarországon a dolgaikba. Hozzátette: ha kell segítség bárkinek, szóljon neki nyugodtan.

Vagyis Magyarország elvesztett egy öt diplomás szaktanárt, intézményfejlesztési szaktanácsadót, mesterpedagógust, egy óvónőt, és két kisgyereket. A szaktanár a többi reményt vesztettnek is felajánlotta, hogy segít nekik, ha szükséges.

Egy másik Kelet-Magyarországon él, és olyan környéken nőtt fel, ahol sok hátrányos helyzetű szomszédja és iskolatársa volt. Látta, hogyan sodorja őket a kirekesztés abba a társadalmi kasztba, ahol aztán azért kapnak megvetést, mert nem illeszkedtek be oda, ahol eleve nem látták őket szívesen soha. A fejlesztő pedagógiát olyan innovatív beavatkozási pontnak gondolta, ahol a legkorábban lehet hatékony szakmai alapú támogatást nyújtani. Nem a rossz fizetés miatt mondott fel, hanem azért, mert minden munkanapon, egy érdemtelen rendszer, érdemtelen csorba fogaskereke volt.

Magyarország elvesztett egy embert, aki szívből, lélekből tudott volna a kirekesztés ellen tenni.

Négy tanár az RTL Híradójának mondta el, ők miért is döntöttek a távozás mellett. Azért, mert úgy érzik, hiába a tiltakozás, nem foglalkoznak a problémáikkal. Egyikük azt mondta: „nem maradt más békés eszközünk arra, hogy kifejezzük, gyakorlatilag 2011 óta próbálunk változásokat elérni az oktatás területén.” Másikuk azt: „elhagyjuk a szakmát, mert itt sem az érdekeinket nem tudjuk érvényesíteni, sem a véleményünket kinyilvánítani hatékonyan.”

Van, aki megérti ugyan az egy éve hiába sztrájkoló, engedetlenkedő pedagógusok elkeseredettségét és együttérez az összes kimerült és csalódott tanárral, ugyanakkor nem gondolja, hogy a pedagógusok tömeges felmondása bármit is segítene ügyükben. Szerinte a Fidesz üzenete évek óta ugyanaz az elégedetlenkedőknek: akinek nem tetszik, az menjen el. Ha pedig ezek után valaki elmegy, azzal pontosan azt teszi, amit a Fidesz kér, és ettől a kormány nem fogja meggondolni magát, inkább örül, ha a hangoskodók távoznak. Szerinte nyilvánvaló, hogy a sztrájk önmagában nem elegendő, szélesebb körű és kreatív összefogás szükséges. Előrelépni csak összefogással, kitartással, sok beszélgetéssel, a közösségek építésével lehet. Ilyenek pedig épülnek...

ITT OLVASHATÓ