PETIMINISZTER FORRÓDRÓTJA

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2023.06.27.

„És most megindulok Kínába” – így zárta Petiminiszter tegnapi sajtótájékoztatóját, mintha valami tank volna vagy rohamcsapat, amely elkezd dübörögni. Ezt a sajtótájékoztatót szinte már szokás szerint egyébként kizárólag fideszbaráti lapok „újságíróinak” tartotta a külügyminiszternek csúfolt petiminiszter, feltehetőleg azért, mert a másfajta újságírók valószínűleg kérdésekkel provokálták volna, és hová vezetne ez, ahogyan Mrs. Lipton szokta zárni bölcsességeit a Csengetett Mylordban. Pedig lett volna mit kérdezni petiminisztertől, aki először szólalt meg Prigozsin kabaréba fulladt villámforradalma után.

Voltaképp azt tudtuk meg, kézben tartotta a dolgokat, petiminiszter már minden kimenetelt ismert, már akkor, amikor még az érdekeltek sem, megengedőleg szinte azt sejtette, ő rendezte el a dolgokat. Megazisten a tulurszaros életben, jegyezzük meg ezen a ponton első kifogásként. És látjuk ám, hogy azért kellett baráti újságírókkal találkoznia kizárólag, hogy ott élesben ne hangozhassék el mindez, és hősünk ilyen kiskakasként zárhassa a monológját, ahogy zárta, hogy akkor ő megindul Kínába. De, hogy miért, azt sem kötötte a barátok orrára, ők meg nem kérdeztek, mert nem úgy dresszírozták őket a NER-ben.

Így csak a képzeletünkre hagyatkozva gondoljuk azt, hogy Kínából hazatérve egy újabb akkumulátorgyár lesz petiminiszter zsebében, mert mostanában ez a bolt. Régebben a lélegeztető volt, abból is rohadt jól jöttünk ki, és most feltartom a kézzel írott szarkazmus táblámat, hogy egyértelműsítsem a dolgokat. Két napja azonban azon törtem a fejemet, hogy amikor Oroszországban elkezdett zúgni a történelem, s azt hittük rövid időre, rehabilitálják az Auróra ágyúit, tehát totális lesz a fölfordulás, a kupleráj, mondhatni, miért kussolt a Karmelita, Orbán elvtárs petiminiszterrel az oldalán, de tegnap kiderült. Megszületett a sztori.

Mert és ugyanis a baráti „újságírók” azt hallhatták hősünktől, hogy „hamarabb tudott a Prigozsin-lázadás megoldásáról, mint ahogyan azt az érintettek nyilvánosságra hozták”. Erre tényleg nincsen jobb szavunk, mint a bejáratott delikát, arra pedig még inkább, amit magyarázatként hallottunk – illetve hallottak a baráti „újságírók” -, hogy miszerint hősünk a világzúgató események alatt egyfolytában „szorosan figyelemmel kísérte az eseményeket”, és folyamatosan egyeztetett a következőkkel: Denisz Manturov orosz miniszterelnök-helyettessel, Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel, Szergej Alejnyik belarusz külügyminiszterrel.

Mindez kérdéseket generál a mi bensőnkben. Az tolul fölfelé elsőként, hogy vajon nem vagyunk-e a NATO és az EU tagja, nem ennek a két szövetségi rendszernek – az immár – páriái volnánk, következésképp nem velük, az ő képviselőikkel kellett volna illem és praktikum szerint konzultálni és tartani a kapcsolatot, mint azokkal, akiktől amúgy óva intenek éppen ők, s ennek nem egyszer már hangot is adtak. A magunk egyszerű módján tesszük fel azt a kérdést, amit ott és akkor a baráti „újságíróknak” kellett volna, hogy mi az anyám valagát egyeztetett petiminiszter az oroszokkal, s főleg a belaruszokkal, amikor kezdett rengeni a föld.

Még az is lehet, hogy petiminiszter hazudik, és nem diskurált ő senkivel, csak gyártja itt az ellenőrizhetetlen legendákat, hogy történelmi nagyságát bizonyítsa. De, ha nem így történik, az még nagyobb gond, hiszen újabb bizonyíték arra, hová húz országunk. Nem oda, ahonnan mostanában a pénzt reméli...

ITT OLVASHATÓ