2023. december 19., kedd

CSAK A PROTOKOLLT KÖVETTÉK BESZÉLGETÉS RENÉE POSTMA HOLLAND ÚJSÁGÍRÓVAL

ÉLET ÉS IRODALOM / INTERJÚ
Szerző: BÉRCZES TIBOR
2023.12.15.


Renée Postma hetvenéves. Nyugdíjba vonulása előtt az NRC Handelsblad külpolitikai tudósítójaként dolgozott, többek közt Kelet-Európában. Három évvel ezelőtt a szűrővizsgálaton mellrákot diagnosztizáltak nála. A csaknem másfél éven át tartó kezelés sikeres volt, ma már tünetmentes. Az interjúban elmondja, hogyan zajlott, hogyan élte meg, és milyen nyomot hagyott benne ez a majdnem másfél év.



– Zavar, ha a betegségedről kérdeznek?

– Nem, soha nem volt titok. Amikor kiderült, azonnal elmondtam a hozzám közel állóknak. Mivel folyamatosan hívtak, kitaláltam, hogy e-mail­ben időről időre megírom nekik, épp hol tartok. Leírtam, amikor kemóztak, amikor jobban és amikor rosszabbul éreztem magam.

– Hogy derült ki, hogy baj van?

– Hollandiában kétévente behívnak szűrővizsgálatokra, ahol mammográfiai vizsgálatot is csinálnak. Most is elmentem. Már el is felejtettem, amikor felhívott a háziorvos. Azt mondta, hogy találtak valamit, szükség van további vizsgálatokra, és már nézte is a gépen, hol mennyi a várakozási idő. Megnevezett három kórházat, de végül egy kis magánklinikát javasolt, amiről nagyon jók voltak a tapasztalatai. Mivel akkor volt a járvány, szívesebben választottam én is a kisebb intézményt.

– A biztosítás szempontjából mindegy, hogy egy gyógyintézmény állami vagy magán?

– A magánklinika ugyanúgy része a biztosításnak, tehát bármely „átlagos” holland számára elérhető. Csak az a különbség, hogy a kisebb klinikák szakosodva vannak, ez például mellrákra.

Mi ketten a férjemmel havonta 377 euró biztosítást fizetünk. Ebben van némi többletszolgáltatás, de amit én kaptam, az az alapcsomagban is benne van. Amikor intézményt választasz, meg tudod nézni az egyes intézményekre vonatkozó értékeléseket is. A várakozási idő, amely alapjában véve attól függ, melyik stádiumban van a beteg, nem volt a többi, nagyobb kórházban sem lényegesen hosszabb. A klinikán két nap múlva már meg is vizsgáltak, és a biopsziát is nyomban megcsinálták. Újabb két nappal később felhívott az onkológus, és közölte, hogy az enyém a betegség egy nagyon agresszív változata, amit nem lehet többlethormonnal vagy fehérjével kezelni, és kemót javasolt. Másnap személyesen töviről hegyire elmondott mindent a betegségről és a kezelésről. Erre a beszélgetésre a férjem is elkísért. Kaptam tizenkettőt az egyik fajta kemóból, majd négyet egy „töményebből”, és aztán jött az operáció...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.