Szerző: NAGY BANDÓ ANDRÁS
2023.06.09.
Nyitó gondolatként fölfedek egy titkosnak nem mondható titkot: minden csodát, ami hetvenhat év alatt velem esett meg, a könyveknek köszönhetek, a tankönyveknek, a deszki könyvtárból hazahordott és a szüleimtől, rokonaimtól ajándékba kapott, az uzsonnapénzből vásárolt könyveknek, és persze az évek alatt összeválogatott, többezres házi könyvtárrá duzzadt könyveimnek.
Az imént a könyvbarátokat köszöntöttem, most fordítok ezen: a könyvek, a kötetek írói az én barátaim. Befészkelték magukat a dolgozószobámat körülölelő polcokra, ilyen közelségben egyetlen barátommal sem élhetek, és bár minden régi és új barátomban tökéletesen megbízom, a könyveim iránti bizalmam fölülmúlhatatlan. Elég a könyvek gerincére pillantanom, és máris érzem, hogy megszólítanak, megérintenek, gondolatot élesztenek, érzelmet keltenek, emlékeket idéznek, az utóbbi időben pedig félelemmel teli fájdalmat okoznak, érzem a szemrehányásukat amiatt, hogy nem túl soká hátrahagyom őket. Egy egész életet végigolvasó ember számára talán nincs gyászosabb, mint elbúcsúzni a tárgyi létét élőlénnyé tevő könyveitől, íróitól, barátaitól.
Mindezt azért fogalmaztam meg és mondtam el, hogy itt, a könyv idei ünnepén is érzékeltessem, mit jelentettek és jelentenek számomra ma is csodatévőim, a könyvek. Tizenöt évesen lettem kezdő szegedivé, hogy aztán versmondóként, színjátszóként, karikaturistaként ismerkedjek össze a város íróival, költőivel, újságíróival, Petri Ferenccel, Veress Miklóssal, Zalán Tiborral, Tandi Lajossal, színjátszó társaimmal, Molnár Jutkával, Fekete Gizivel, Rácz Tibivel és Gyürki Pistával, Kerpely Judit, Konter László és Ujlaky Károly színészrendezőnkkel, Kovács Miklós irodalmárral, Gróf Rózával, a Szegedi Egyetem főszerkesztőjével és a többiekkel, hogy jótékony célú piócaként tapadjak rájuk, és elszívjam, ellessem mindazt, amit ők már tudtak, olvassam, amiket ők olvastak, ismertek, megtanuljam, amivel mindenre nyitott és minden iránt érdeklődő falusi srácként tovább csiszolgathattam magam. Mondhatom, amit kevesen: jó társaságokba keveredtem. Ha nem így indult volna az életem, a pályám, most nem állhatnék itt, nem élhetném át ezt a csodát. Köszönöm nekik, s azoknak is, akik kimaradtak emlékező mondataimból...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.