„ÉN IGENIS MEG TUDOM CSINÁLNI”

QUBIT
Szerző: SZABÓ ATTILA
2024.06.01.

Ha ma valaki Magyarországon rossz családi vagy lakóhelyi környezetbe születik, szinte semmi esélye nincs a felzárkózására. Egy friss pécsi kutatás épp azt vizsgálja, hogy milyen motivációk és támogatások azok, amik ebben a lehetetlen helyzetben is esélyt teremthetnek.

A magyar társadalom jelentős része kifejezetten rossz élethelyzetben van, és nem is igazán látszik pozitív irányú változás, sőt az elmúlt évek trendjei arra utalnak, hogy inkább romlik a helyzet. Egyes kutatók ezért elsősorban a kormányzat adó- és társadalompolitikáját teszik felelőssé. A Huszár Ákos szociológussal készített interjúnkból kiderül, hogy nagyon merevvé vált Magyarországon a társadalom: a rossz társadalmi helyzetbe születettek nem tudnak felzárkózni, integrálódni. A Scharle Ágotával, a Budapest Intézet vezető kutatójával és Krémer Balázs szociológus-szociálpolitikussal készített podcastunkból pedig egyértelmű, hogy az egzisztenciális bizonytalanság réme már a középrétegeket is elérte.

Egy frissen megjelent, interjús kutatás alapján készített tanulmányban Gerőházi Éva, Katona Nóra és Kollár Sándor arra koncentrált, hogy az egyéni életút során meghozott lakhatási, oktatási és munkaerő-piaci döntések hogyan befolyásolhatják mégis az egyes emberek lehetőségeit ebben a társadalmilag nagyon merev és áthatolhatatlan környezetben. A kutatók azt is vizsgálták, hogy milyen egyéni, társas és intézményi társadalmi tényezők segítették a hátrányos helyzetből indulókat ahhoz, hogy minden nehézség ellenére sikereket érhessenek el az életben.

Képességszemlélet

Gerőházi, Katona és Kollár negyven interjút készített és ebből kilencet elemzett alaposan, mert ez a kilenc életút volt sikeresnek tekinthető. és a kutatók épp arra voltak kíváncsiak, hogy mi segített azoknak, akik kimásztak a gödörből. Természetesen mind a negyven esetben kimutathatók voltak azok az összefüggések, amiket a szociológusok pontosan ismernek: a családi környezet, amelyben egy gyermek felnő, nagy hatással van a lehetőségeire, és ezáltal később elért oktatási és munkaerőpiaci eredményeire, egészségügyi állapotára is. Ez pedig szorosan összefügg a későbbi jóléttel. Magyarul, az, hogy hova születünk, nagyrészt el is dönti az életünket, és behatárolja későbbi lehetőségeinket. Ez persze nem csak anyagi szempontból van így, hanem az értékek, a célok is átadódnak a családokon belül. A felsőfokú végzettséggel rendelkező szülők gyermekei sokkal nagyobb eséllyel végeznek majd egyetemen, és azok, akiknek lehetőségük van az ambícióik megélésére, nagy eséllyel adják tovább az önérvényesítésbe vetett hitet a gyermekeiknek is. Ráadásul a jó kapcsolati hálóval rendelkező szülők ezt az erőforrást is továbbadják a gyermekeiknek. Ahogyan Kertesi Gábor szociológus egy korábbi cikkünkben remekül összefoglalta: a diplomás szülők egy luxusautó árával többet fordítanak a gyerekükre, mint az alapfokú végzettségűek.

A kutatók azonban most egy másik perspektívából, az úgynevezett képességszemlélet alapján közelítették meg a kérdést. Ennek megfelelően elsősorban azokat a tényezőket vizsgálták, amelyek korlátozzák vagy éppen lehetővé teszik az egyén számára, hogy saját értékeinek és vágyainak megfelelő életet éljen. Persze a kutatók azt sem felejtették el, hogy a kiszolgáltatott élethelyzetben lévők döntéseit nem feltétlenül lehet értékalapú döntésekként értelmezni. Ezek a döntések ugyanis gyakran kényszerhelyzetekből adódnak, és nem szabad választás alapján születnek, ráadásul a korábbi döntések következményei is korlátozhatják őket. Egy korai iskolaelhagyás egyrészt nagyon gyakran kényszer, másrészt pedig korlát is a későbbi munkalehetőségek szempontjából. A kutatók igyekeztek az ilyen bonyolult kérdéseket szétválasztani és besorolni őket az értékalapú és az útfüggő kategóriába, miközben leszögezik, hogy ezek nagyon gyakran összefonódnak, hiszen egy értékálasztásból útfüggőség lesz, míg az útfüggőség néha értékeket alakít ki.

Az elmélet szerint ugyanakkor mindenkiben rejlik valamennyi konverziós potenciál. Ez azt jelenti, hogy a különböző egyének különböző képességekkel rendelkeznek ahhoz, hogy a jogosult közpolitikákat (oktatást, egészségügyet, stb.) és a biztosított jogokat lehetőségekké és választott élethelyzetté alakítsák át a saját életükben. A kutatók szerint a konverziós tényezők három szinten jelenhetnek meg: lehetnek egyéniek, családiak és intézményesek. Ezek a szintek segíthetik és akadályozhatják is egymást, mert például hiába rendelkezik valaki jó egyéni képességekkel, ha a családjából nem kap támogatást ahhoz, hogy továbbtanuljon. És még ha kap is, mindez hiábavaló, ha az intézményrendszer nem nyújt rá lehetőséget és nem ad hozzá támogatást. A kutatók szerint érdemes ezeket a szinteket külön-külön is megvizsgálni...

ITT OLVASHATÓ