2025. január 18., szombat

„A DUNA PARTON VISSZANÉZTEM AZ ÉGŐ PESTRE. SÍRNI TUDTAM VOLNA” – 80 ÉVVEL EZELŐTT ÚJ SZAKASZ KEZDŐDÖTT A FŐVÁROS OSTROMÁBAN

TELEX
Szerző: UNGVÁRY KRISZTIÁN
2025.01.18.


Nyolcvan évvel ezelőtt, 1945. január 18. a magyar főváros ostromának huszonhatodik, de a szovjet Budapest-hadműveletnek már a hetvenhetedik napja volt. Ez az ütközet a második világháború városharcai között is kiemelt helyet foglal el. Az áldozatok száma, a harcok brutalitása és a harc elhúzódása miatt csak Sztálingrád vagy Berlin ostromához hasonlítható. Ehhez képest erről a történetről nem készült még nagyjátékfilm. A témáról utoljára az OSA Nyílt Társadalom Intézete csinált 2000. február–április között egy kiállítást, Budapest Főváros Levéltára pedig 2020-ban tett közzé egy nagyobb válogatást az ostrom szovjet dokumentumaiból. Minden jel arra mutat, hogy az állam hivatalosságainak sincsen túl sok mondanivalója arról, mire is kellene emlékezni.

Pedig az emlékek köztünk élnek. Még akkor is, ha az a generáció, amely közvetlen elszenvedője volt a történteknek, ma már csak nyomokban lelhető fel. A városi házfalak, a vaskerítések, egyes budai házak lépcsői sérüléseikkel azonban máig néma tanúi a gyilkos küzdelemnek.

Ennek az írásnak fontos előzménye a 2024. december 24-én, 25-én és 26-án a Telexen megjelent három cikkem, amelyek a 80 évvel ezelőtti karácsony eseményeit tárgyalták. Budapest ostromának emlékezete ma sem mentes a politikai felhangoktól. Azok a nézetek, amelyek szerint itt a szovjet hadsereg felszabadító tevékenységét kellene megünnepelni, ma már csak a budapesti orosz követség honlapján és néhány más helyen jelennek meg. Ezzel szemben érdekes módon épp az egyébként Oroszországgal szimpatizáló kormányközeli médiumok azok, amelyek rendre a védőket dicsőítve „Európa hősei voltak” jelzőkkel írják le azt, amit ebből lényegesnek tartanak. Nyilvánvaló, hogy ez nem véletlen, hiszen amennyiben látnának valami pozitívumot a nyilas uralom megszűnésében, akkor a „megszabadulás” kifejezést használhatnák – ami egyébként 1995 óta egy bevett és konszenzuális megoldás annak érdekében, hogy úgy legyen kifejezhető a nyilas terror elítélése, hogy az egyben ne legyen alkalmas a kommunista módszerek mosdatására.

Amikor a harcok Pesten véget értek, és felrobbantak a város hídjai

A pesti oldal ostroma 1945. január 18-án reggel hét órakor a Lánchíd és az Erzsébet híd felrobbantásával véget ér. A felrobbantott hidak látványa az ostrom talán legtöbbet fényképezett eseménye volt. A hídcsonkok a 53 napig tartó városostrom jelképei maradtak.

A háború utáni magyar és szovjet propaganda kizárólag a német felet vádolta a hidak elpusztításával. Ez azonban csak féligazság. Megsemmisítésükben ugyanis nemcsak a német, hanem a szovjet hadvezetés is érdekelt volt, és érdekeltségük mértéke semmiben sem különbözött: a hidak ugyanis mindkét fél számára hadműveleti tereptárgyak voltak. Az egyedüli különbség a hidak kérdésében csak a megsemmisítés időpontjában ragadható meg. Míg a német vezetés a hidakat csak Pest feladása után akarta robbantani, addig a szovjet előtte szerette volna megtenni – azért, hogy elvágja a keleti parton védekező védők visszavonulási útját, illetve utánpótlási vonalait.

A hidak megsemmisítésére több szovjet parancs is kitért. Az első ilyen parancsot maga Sztálin adta ki még 1944. december 26-án 22 óra 10 perckor. A parancs szerint a védekező német csapatok visszavonulásának megakadályozása érdekében a hidakat „minden kaliberű tüzérséggel, még a legnagyobbal is, légierővel és utász robbantó egységekkel” kell rombolni.

Az ez után következő négynapos bombázás azonban szinte semmilyen eredménnyel nem járt – leszámítva azt, hogy a hidak körül álló épületek súlyos sérüléseket szenvedtek. Ezzel magyarázható, hogy 1945. január 9-én hajnali 2 óra 45 perckor Sztálin az 11004. számú direktívájával újabb egyértelmű utasítást adott. Ebben a leghatározottabb hangnemben rendelte el a hidak megsemmisítését minden rendelkezésre álló eszközzel. A parancsot a 46. hadsereg parancsnoksága azzal nyomatékosította, hogy siker esetén az érintetteknek a Szovjetunió Hőse Érdemrend adományozását helyezte kilátásba. A tüzérségi koordináta-rendszerben a Lánchíd a 66-os, az Erzsébet híd a 105-ös, a Ferenc József (ma Szabadság) híd a 131-es számot kapta.

Az újabb parancs következtében a hidakat érő légitámadások megszaporodtak. A IX. SS-hegyihadtest 1945. január 13-án két rádiótáviratot is küldött a hidak bombázása miatt. Az elsőben arról számoltak be, hogy január 12. óta feltűnően sok ellenséges gép támadja a hidakat, amelyek közül a Horthy Miklós (ma Petőfi) híd öt, a Ferenc József híd egy találatot kapott. A másodikban pedig arról tudósítottak, hogy a hidakat 12-e óta szovjet felségjelzésű Ju–87-es és Ju–88-as gépek is támadják.

Román forrásokból tudjuk, hogy január 13-án a 2. román felderítő- és bombázószázad négy Ju–88-A-4 bombázógépe a Lánchidat, a 8. csata- és bombázóosztály négy Ju–87-D-5 bombázója pedig az Erzsébet hidat támadta. A román történetírás szerint ezek a támadások a hidak lerombolásához vezettek, miközben a kérdéses alakulatok jelentéseiből ennek ellenkezője derül ki...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.