Szerző: SZÉL DÁVID
2025.01.15.
És néhányon azt értjük, hogy Magyarországon 100 ezer lakosra vetítve 2021-ben 15,7 öngyilkosság történt, a legrosszabb a helyzet a dél-alföldi régióban, ahol 21,7. Ez azt jelenti, hogy itthon nagyjából öt és fél óránként hal meg valaki öngyilkosság következtében, átlagosan. Ezekkel a mutatókkal sajnos a rossz végén vagyunk az EU-s statisztikáknak – országos szinten a harmadik legtöbb öngyilkosság itt történik (Szlovénia és Litvánia után jövünk), regionális szinten pedig a második legrosszabb itt a helyzet, a francia Limousin régió után következünk.
És amikor öngyilkosságról beszélünk, akkor fontos megemlíteni azokat az embereket is, akik az öngyilkosságban közvetve érintettek. Itt öngyilkossági halálesetenként körülbelül 135 rokonról, kollégáról, osztály- és iskolatársról, barátról, ismerősről van szó (őket a szakma exponált személyeknek nevezi).
Öngyilkosságban közel háromszor annyi férfi hal meg, mint nő, az öngyilkossági kísérlet viszont inkább nőkre jellemző, ami jól mutatja, hogy mennyire más az, ahogyan a férfiaknak és a nőknek megengedi a társadalom, hogy kezeljék a problémáikat: a férfiak inkább jutnak el a teljes kilátástalanságig, a nőknél gyakoribb a segélykiáltás, illetve előbbiek agresszívabb és kevesebb túlélési potenciállal bíró megoldási módokat választanak (akasztás, ugrás), a nőkre inkább a gyógyszer-túladagolás jellemző.
Ezek a kontrasztok pedig egész biztosan nincsenek rendben, mert így nem fogunk tudni sem közelebb jutni az öngyilkosság, sem pedig az öngyilkosságon gondolkodó megértéséhez, sem pedig az exponált személyek támogatásához. Márpedig segíteni az fog. A megértés és a kapcsolódás. Az egymáshoz közelebb kerülés.
Aki öngyilkosságon gondolkodik, nem hülye, nem ment el az esze, nem akar senkinek sem ártani, még magának sem, csak véget akar vetni annak, amiben szenved. Még az sem biztos, hogy valóban és ténylegesen meg akar halni. Sokkal inkább
úgy akarja megmenteni magát, hogy megszünteti a szenvedést.
Azt gondolja, hogy rajta már senki és semmi sem tud segíteni, az élete pedig teljes mértékben elviselhetetlen. Ebben a beszűkült tudatállapotban az érintett számára nincs más megoldás, mint az öngyilkosság. Egyszerűen eddigre már kifogyott az ötletekből.
De azok a tényezők, amelyek az öngyilkosságok 90 százaléka mögött állnak (többek között depresszió, skizofrénia, alkohol- vagy drogbetegség) nem hibás gondolkodás következményei, amiért bárkit is lehet okolni. A legtöbb öngyilkosságon gondolkodó vagy azt elkövető ember valamilyen hangulatzavarban szenved. De lehet oka az öngyilkosságnak a kilátástalan élethelyzet is, az elviselhetetlen magány, és az első öngyilkossági kísérlet is kiugróan, ötvenszeresére növeli annak az esélyét, hogy az illető máskor is megpróbál majd véget vetni az életének.
Ettől még teljesen jogos és érthető, ha valaki haragszik vagy dühös arra, aki meg akarja ölni magát, és lehet végtelen és csillapíthatatlan szomorúságot is érezni, és bár ezek az érzések teljesen érvényesek, legtöbbször a saját tehetetlenségünkről szólnak. Arról, hogy azt hisszük, segíthettünk volna. Ha jobban figyeltünk volna. Ha máshogy figyeltünk volna. Ha erőszakosabbak lettünk volna. Ha mentőt hívtunk volna. Ha valamit máshogy csináltunk volna.
Természetesen feladni a segítést sosem szabad, de van egy pont, amikor sajnos már – nagyon nagy valószínűséggel, és ezt még leírni is nehéz – nem lehet mit tenni. Amikor már nem rajtunk múlik. Épp ezért
segíteni nem akkor kell/lehet, amikor már ott tart valaki, hogy minden körülmények között meg fogja tenni, hanem ezt megelőzően.
Amikor megjelennek a drasztikus hangulatingadozások, amikor megváltozik a viselkedése, amikor új, nem fenntartható szokásai alakulnak ki (direkt nem azt írtam, hogy alakít ki, mert ezeket tudattalanul, nem szándékosan teszi), amikor drámaian megváltoznak az étkezési, alvási, barátkozási szokásai, amikor elkezd nem a tőle korábban megszokott módon teljesíteni az iskolában, munkahelyén, amikor már nem ura az életének. Amikor elkezdi bántani magát (öngyilkossági vagy nem öngyilkossági célú önsértés) vagy amikor elkezd nagyon másképp beszélni az életéről, jövőben elképzelt önmagáról. De még akkor sem biztos, hogy lehet segíteni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.