ÉLET ÉS IRODALOM: KÉNYSZEREK ÉS KIHÍVÁSOK - CSÁKY PÁL ÍRÓVAL, A SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG EGYKORI MINISZTERELNÖK-HELYETTESÉVEL BESZÉLGET SZÁLE LÁSZLÓ

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: SZÁLE LÁSZLÓ
2025.01.31.

A mai közéletben fájdalmasan ritkák az „érdek nélküli” megszólalások, amelyek mögött nincsenek hatalompolitikai, pártpolitikai vagy karriermegfontolások. Ezért olyan embereket szeretnék megszólítani és megszólaltatni, akik a közelmúltban jelentős szerepet játszottak a politikai, a tudományos vagy művészeti életben, de már nincsenek funkcióban, és nem is akarnak oda visszakerülni – bár civil aktivitásuk megmaradt, és érdeklődésük is a közjó iránt. Sorsukban a jelenben élő történelmet keresem, s a rendszerváltás utáni korszak máig ható dilemmáit, konfliktusait, tanulságait. Csoórival szólva: a múlt nem mögöttünk van, hanem bennünk. (Sz. L.)...

– Ön sikeres pályát futott be az irodalomban, a politikában, és mint kutatóvegyész a tudományban is. Melyikre készült igazán gyermek- és ifjúkorában?

– Egyikre sem. Az élethelyzetek hozták, hogy így alakult a pályám. A kényszerek és a kihívások. Sok mindent meghatározott a kisebbségi sors, amibe beleszülettem 1956-ban. Valamiféle navigációs problémák miatt a gólya Balassagyarmattól három kilométerre, de az Ipoly túlsó partján tett le egy Kóvár nevű kis faluban. A falu színmagyar volt, én három-négy éves koromban hallottam először szlovák beszédet a közeli kisvárosban. A szüleim paraszt- és munkásemberek voltak; apám bognár-asztalos mesterséget tanult a második háború előtt, de volt földünk is. Zűrös idők jártak, ajánlatos volt több lábon állni. Apámnak különösen kijutott a megpróbáltatásokból. Előbb tüzérként szolgált a csehszlovák hadseregben Prága mellett, aztán 1938-ban, amikor Felvidéket visszacsatolták, behívták Losoncra az 1. magyar hadseregbe. Kétszer megjárta a keleti frontot, 1945 februárjában Budán esett fogságba. Abban az egységben szolgált, amelyet a Budai Várban körbezártak az oroszok. Úgy maradt életben, hogy lekéste a híres kitörési kísérletet...

ITT OLVASHATÓ