Szerző: DEME ZOLTÁN
2025.01.20.
Úgy látszik, Magyarország nem lesz az USA ötvenvalahányadik tagállama – legalábbis egyelőre Trump még csak Grönlandra, Kanadára és Panamára jelentette be az igényét –, úgyhogy továbbra is ott tartunk, hogy önerőből leszünk kénytelenek kimászni ebből a csapdából, amelyben 2010 óta vergődünk. Stumpf András évindító írásában arra hív, hogy értelmezzük „a helyzetet, s vitassuk meg, milyen forgatókönyvek állnak Magyarország előtt politikailag, gazdaságilag, hogy valóban van-e még útja a változásnak, s ha igen, abból mi következik”.
A helyzetet én úgy értelmezem, hogy
2010 óta egy patronális autokráciában élünk, amely az elmúlt 15 év során konszolidálódott.
Autokrácia, mivel a főhatalmat egyetlen személy – Orbán Viktor – gyakorolja. Patronális, mivel a hatalom gyakorlása kegyúri módon történik: a patrónus autokrata emel fel és ejt a porba mindent és mindenkit, így minden hatalom és pozíció forrása az ő – formális, de leginkább informális – jóváhagyása.
Konszolidáltnak pedig azért tekinthető, mivel egyrészt a köztársasági elnöktől a közmunkásig mindenki be van kötve a rendszerbe, másrészt pedig a rendszer gondosan kiépített és szükség szerint újrahangolt intézményei biztosítják, hogy a választások lebonyolításától kezdve a vákuumos elven működő kényszeráramoltatású szennyvízelvezető hálózatok létesítésének engedélyezéséig minden, de tényleg minden a patrónus és politikai családja kénye-kedve szerint történik Magyarországon.
Mindez a demokratikus kulisszák megtartásával folyik, mivel ma már nem komilfó nem demokráciának öltözni: még Oroszországban is rendszeres választásokat tartanak. Így aztán Magyarországon is egy egész bolhacirkusz mímeli a demokráciát évente ezermilliárdokból: van itt minden, Alkotmánybíróságtól kezdve a legfőbb ügyészig. Csak Patyomkin az egész, mint a biodóm...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.