Szerző: Takács Lili, Antonyina Andrijcsuk
2025.01.31.
A cikk a 444 és a The Reckoning Project együttműködésében készült. A The Reckoning Project újságírók és jogászok nemzetközi csoportja, akik háborús bűnöket dokumentálnak, hoznak nyilvánosságra és visznek el bíróság elé.
„Milyen tetoválások? Nincsenek tetoválásaim.”
„Fested a hajad, biztos drogos is vagy. Hadd lássam a karodat. Vannak szúrásnyomok a vénádon?”
„Nincsenek.”
„Akkor vedd le a ruháidat. Megnézzük.”
„Nincs rajtam melltartó.”
„Miért nincs rajtad melltartó? Vagy drogos vagy, vagy prostituált, vagy náci. Itt az Azovsztalban volt egy lövész, pont olyan, mint te, 16 éves, az is festett hajú. Orosz katonákat lőtt, és megölt vagy száz orosz gyereket. Te voltál az, igaz? Valld be. Tudsz lőni? Te lőttél. Az Azov tetején.”
„Milyen Azov tetején?”
***
Darja 16 éves volt, amikor Oroszország megindította teljes körű invázióját Ukrajna ellen. Egész addigi életét Mariupolban töltötte a bátyjával, tanár édesanyjával és mérnök édesapjával. A háború előtt itt járt iskolába, aktív résztvevője volt a „Tu” ifjúsági művészeti szervezetnek, szeretett zenét hallgatni, gitározni, énekelni, lakáskoncertekre járni.
„Menjetek innen, vagy megölünk titeket”
Darja családja félt. Bár a háború 2014-es szakaszában is láttak atrocitásokat, akkor az oroszok egy idő után kivonultak, utána nem igazán érezték saját bőrükön a veszélyt. Darja szülei pont emiatt egy ideig még 2022 elején is azt hitték, hogy senki sem árthat nekik, ezért sem akartak menekülni az invázió megindítása után. Úgy döntöttek, Mariupolban maradnak.
Amikor felerősödtek a harcok a városban, a pincébe kellett költözniük. Először a szomszéd pincéjébe mentek le, ez csak akkora volt, hogy Darjáék és a szomszéd családok elférjenek. Darja gitározott, verseket és a Bibliát olvasta, imádkozott, próbált a sajátos körülmények közt is intellektuális légkört teremteni maga körül. Mindezek segítségével sikerült jó mentális állapotban maradnia.
Körülbelül három héttel a teljes körű invázió kezdete után az egyik szomszédos épület összeomlott, a romok a pincében rejtőzködő civileket maguk alá temették. Mindenki meghalt. Ekkor vált végleg egyértelművé, hogy a szomszédok pincéje nem lesz elég biztonságos Darjáéknak, így átköltöztek egy közeli óvóhelyre.
Amikor azonban orosz katonák jöttek, és rájuk parancsoltak, hogy „menjetek innen, vagy megölünk titeket, kitakarítunk innen mindenkit!”, akkor tudták, ideje elhagyni a várost.
Szerencsebakancs és végső búcsú
Mielőtt végleg elindultak volna, Darja még egyszer felment a lakásukba, hogy magával vigyen néhány dolgot. Ott állt a szobájában, vagyis abban, ami a bombázások után megmaradt belőle. Ez már nem ugyanaz a lakás volt, amire emlékezett a háború előttről. Ahogy a holmijai között keresgélt, rájött, hogy csak azt viheti magával, amit könnyen elbír az úton, így csak a legfontosabb emlékeit pakolta be: fényképalbumokat, rajzokat, képeslapokat, a gitárját, Tova Janssontól a Múmin-völgy című könyvet. Pakolás közben Darja szobájában kötötték pórázra a család öreg kutyáját...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.