„NEM VAGYOK HAJLANDÓ RETTEGNI KÉT FÉLKEGYELMŰ SZÜLŐTŐL”

NÉPSZAVA
Szerző: BALASSA TAMÁS
2025.01.12.

Kevés elborzasztóbbat olvasni azoknál az eseteknél, amikor akár többévnyi szenvedés után szabadulnak ki gyerekek a bántalmazó szüleik, nevelőik fogságából, vagy éppen a halálukkal ér véget egy családi dráma. De ha életben maradnak is, égési sérüléseik vagy csonttöréseik, a szexuális erőszak gyötrelmei (e példákat közelmúltbeli esetekből vettük) életük végéig kísértik őket. Mint ahogy kísérthetik a lakókörnyezetüket is. Mit csináltak a sírás, sikoltás közben? Hova néztek a látható jelek láttán? – horgadhat fel a kérdés az olvasóban. Miközben sokan kerülhettünk már olyan dilemma elé, amikor gyerekek vagy nők mentális egészségét érintő nyugtalanító jeleneteknek lettünk szem- vagy fültanúi. És vártunk. Vagy nem vártunk, és nem lett jó vége annak sem. Nem nyugodhatunk meg. És nem hallgathatunk – mondja a szakember.

„Éveken át minden ok nélkül többször bántalmazta, kézzel és bottal ütötte, fellökte, egyszer a forró kályhának. Ezek miatt 8 napon túl gyógyuló töréses és égési sérüléseket szenvedett a kislány, azonban orvoshoz nem vitték. Végül 2023. július végén a sorozatos bántalmazások elől megszökött, és egy másik rokona vette magához.” Egy példa találomra a dermesztő hírek közül a társadalom mélyrétegeiből, ahol – vélhetnénk – talán a szomszédság sem jobb a deákné vásznánál a makacs szegregációs hatások és a mélyszegénység kilátástalansága miatt. Vagy csak a felelősség, a következmények bénítják a cselekvést? Nem a mi dolgunk? A másik szomszéd biztos jelezte már (járókelő-effektus)?

Évtizedekkel ezelőtt végre hasznát vettem atlétikai felkészültségemnek. Nem mondom, hogy mindig is erről álmodoztam, és a Pókember-jelmezem sem volt nálam, de legalábbis elérkezettnek éreztem az időt a haladéktalan világjobbításra, amikor egy lányt rángatott egy fiú az utcán a dús, szőke hajánál fogva. Fájt. Mentem, és múlhatatlan humanizmussal érdeklődtem: jó döntésnek érzi-e az erőszakot ott és most, merthogy nekem ezért kell hérosznak lennem. De ezt már csak magamban gondolhattam, megdöntve a száz sprint egyéni csúcsát, bemelegítés nélkül. A nő, mint később észleltem, megérte a pénzét, amit persze helytelen leírni a bántalmazással egy mondatban. Azért teszem mégis, hogy világos legyen: a fekete-fehér nem létezik, és az erőnek a betonkeverő mellett a helye, távol a hatalomtól...

ITT OLVASHATÓ