2025. január 12., vasárnap

SZ. BÍRÓ ZOLTÁN: UKRAJNA JÖVŐJE – AHOGYAN AZT AZ OROSZOK ELKÉPZELIK

NÉPSZAVA
Szerző: SZ. BÍRÓ ZOLTÁN
2025.01.12.


Ha valakinek kétségei lennének afelől, hogy mik is Oroszország tervei a háború utáni Ukrajnával, annak világos eligazítást ad az a cikk, amit a moszkvai hetilap, a Profil még december közepén adott közre.


Az „Ukrajnának milyenné kell válnia az orosz különleges művelet befejezését követően” címmel megjelentetett írást Dmitrij Trenyin – az orosz katonai hírszerzés, a GRU obsitos ezredese, a szovjet-amerikai fegyverzetcsökkentésről folyó tárgyalások egykori részese, a moszkvai Carnegie Központ korábbi vezetője, ma pedig az egyik legnagyobb tekintélyű társadalomtudományi egyetem, a Viszsaja Skola Ekonomiki professzora és egyben az intézmény hadigazdasággal és katonai stratégiával foglalkozó kutatóintézetének tudományos igazgatója – jegyzi. Trenyin azonban nemcsak Oroszországban számít az egyik legismertebb, kiváló politikai kapcsolatokkal rendelkező szerzőnek, de a 2022 februárjában indított nyílt háború előtt egyike volt azon kevés orosz kül- és biztonságpolitikával foglalkozó elemzőnek, aki rendszeresen publikált vezető brit és amerikai lapokban. Nem alaptalanul tartották a Kreml álláspontját hitelesen és meggyőzően közvetíteni képes elemzőnek, olyan szerzőnek, akinek a véleményére érdemes odafigyelni.

Trenyin a háborút megelőző években nem tartozott az orosz héják közé, írásaira inkább a visszafogottság és a tárgyszerűség volt jellemző. Ma már távolról sem ez a helyzet, mert vele is az történt, mint szakértőtársainak többségével – ő is elszegődött az Ukrajna elleni háború feltétlen hívévé, és meglehetősen közel került azok álláspontjához is, akik támogatni tudnák a nukleáris eszközök bevetését is. Ezt a közeledést jelzi az a közelmúltban két szerzőtársával – köztük a nukleáris fegyverek alkalmazását régóta szorgalmazó Szergej Karaganovval – közösen közreadott karcsú kötet is, amely az orosz nukleáris stratégia újragondolását tárgyalja.

Trenyin tehát nem akárki. Amiről ír és amit állít, az nagy valószínűséggel közel áll ahhoz, amit az adott politikai kérdésről a Kremlben is gondolnak. Amikor Trenyin Ukrajna háború utáni jövőjéről ír, akkor nem magánvéleményének ad hangot, hanem azt közvetíti, amit az orosz vezetés a legyőzendő állammal tervez. És mert nincs közhatalmi funkciója, ha szükséges, könnyű elhatárolódni álláspontjától. Ennek ellenére érdemes őt komolyan venni.

Már a cikk első mondatai is felettébb beszédesek, mert jelzik azt a tektonikus átalakulást, ami Sztálin társadalmi megítélésében az utóbbi 10-15 évben végbement. Trenyin ugyanis azzal kezdi írását, hogy egy Sztálinnak tulajdonított kijelentést parafrazeál – amit korábban aligha tett volna meg –, hogy tudniillik „a banderák jönnek és mennek, de az ukrán nép marad”. Ez a felettébb riasztó és elfogult felütés azt sugallja, hogy ez a háború Trenyin szerint – összhangban a hivatalos orosz állásponttal – csakis azért tört ki, mert Ukrajnát Sztyepan Bandera nacionalista örökösei hatalmuk alá gyűrtek és ezt Moszkva nem nézhette tétlenül. Egyébként is – lendül bele fejtegetéseibe az orosz elemző – Ukrajna már jó ideje nem azon határok között létezik, amelyek között 1991 végén létrejött, mert időközben „a Krím, a Donbassz és Novorosszija referendumok révén az Oroszországi Föderáció részévé vált”. Sőt, még az is megtörténhet – fűzi tovább gondolatait a Kreml-közeli szerző –, hogy idővel újabb területek, Odessza, Nyikolajev, Harkov és Dnyepropetrovszk (Trenyin következetesen a felsorolt városok orosz elnevezését használja – Sz. B. Z.) is kérik majd az Oroszországhoz való csatlakozást. De még azt sem lehet teljesen kizárni, hogy az említetteken túl más régiók is ezt az utat választják. Trenyin azonban ezen a ponton óvatosságra int, mondván, hogy „csatlakoztatni csak azokat a területeket kell, amiket ténylegesen integrálni lehet és szükség esetén képesek leszünk megtartani”. A szerző számára nincs semmiféle kétség afelől, hogy Oroszországot megilletik ezek a területek, mert „civilizációs, kulturális, történelmi és etnikai tekintetben Ukrajna, vagy legalábbis annak nagyobb része, az Orosz Világ elszakíthatatlan alkotóeleme”. A probléma csak az, hogy ezek a területek, hiába illetnék azok meg Oroszországot, ma még olyan erők kezén vannak, akik az Orosz Világgal harcban állnak, ráadásul úgy, hogy ezek az erők lényegében „az orosz emberek kezével harcolnak, orosz módra, vagyis kitartóan, találékonyan és dühösen, annak ellenére is, hogy veszteségeik hatalmasak”. Oroszországnak azonban az a küldetése, hogy ne csak a Donbasszt és Novorossziját, de Ukrajna egészét szabadítsa meg „az oroszellenes banderista rezsimtől és annak – lényegét tekintve – neonáci ideológiájától, továbbá az Orosz Világgal ellenséges külső erők befolyásától”.

A szerző megengedően úgy gondolja, hogy Ukrajna természetesen azoké, akik ott élnek. Ugyanakkor abból következően, hogy Oroszországot szoros kapcsolat fűzi az ukránokhoz és azok földjéhez, a háború befejezését követően Moszkva kötelességének érzi, hogy segítse az „új Ukrajna” megszületését. De hogyan nézne ki az új Ukrajna? Trenyin szerint az orosz szakértői közösség ebben a kérdésben máig megosztott. A legradikálisabb álláspont képviselői úgy gondolják, hogy Ukrajna egészét el kell foglalni. Miután ez lezajlott, a katonai sikert azzal a politikai döntéssel kell kiteljesíteni, ami újra egyesítené Ukrajnát Oroszországgal. Ez lenne a két ország második egyesülése, ami egyben az ukrán államiság megszűntét is jelentené. Trenyin azonban nem tartja megvalósíthatónak ezt a tervet. Szerinte Oroszország nem tudja Ukrajna egészét integrálni, és e folyamat anyagi terhei is oly súlyosak lennének, ami miatt ez vállalhatatlan...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.