EZEKÉRT JÁRUNK A FILMSZEMLÉRE

TELEX
Szerző: KLÁG DÁVID
2025.02.10.

Brutális őszinteség, szocialista államhatalmi propaganda, és nem várt kirohanás az OnlyFans ellen – tizenhárom év kihagyás után folytatódott a Magyar Filmszemle, ahol olyan filmeket is vetítettek, amiket talán soha máskor nem lehet megnézni moziban.

Tizenhárom év kihagyás után idén megint volt magyar filmszemle, egész pontosan a negyvennegyedik. Az elnevezéséhez híven a szemle betekintést nyújtott az utóbbi évek magyar független és államilag támogatott filmgyártásába is, külön blokkot szentelt a kísérleti filmeknek, a dokumentumfilmeknek, miközben olyan magyar alkotásokat is meg lehetett nézni, amiket hónapokkal korábban bemutattak, és azóta nagyon kevés esély van megnézni olyan nagy vásznon, amilyenekre ezeket készítették.

A szemléknek viszont van még egy sokkal érdekesebb részük is, az előzsűri munkájától függően itt lehet szintén ugyanezen a nagyvásznon először megnézni filmeket, vagy itt van lehetősége egy nagyobb közönség előtt bemutatkozni. Azaz nemcsak pótolni lehetett, hanem olyan filmeket is nézni, amik eddig elkerülték a budapesti mozikat, vagy csak nagyon ritkán vetítették őket.

Ezek a filmek nem mindig jók, cserébe mindig van bennük valami emlékezetes, ami miatt egészen biztosan megéri megnézni őket, vagy ha az nem megy – hiszen ki tudja, némelyik filmnek mi a jövője –, akkor legalább olvasni lehessen róluk. Szóval itt van hat emlékezetes film a 44. Magyar Filmszemléről, ami lehetett volna nyolc is, de sajnos nem sikerült eljutnom az Ica és a másvilág, valamint a Borotvaélen táncolva vetítésére. Azokról csak olvashatok.

A 44. Magyar Filmszemle díjazottjairól itt írtunk.

ITT OLVASHATÓ