Szerző: NAGY GERGELY
2025.03.07.
- A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) február 28-án véget ért egy korszak, de az új modellről nem sejthető, milyen lesz.
- Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) méltatlan helyzetben, a működőképesség határán, napi pénzügyi gondok közepette február végén választott új rektort, akitől azt remélik, hogy javít az állapotokon: Darázs Lénárd a múlt héten már béremelésekről is megállapodott a fenntartóval, kérdés, mire lesz ez elég.
- A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen (LFZE) több mint másfél év után, február közepén írták ki ismét a rektori pályázatot, hiszen most nincs rektora az intézménynek.
- A Magyar Képzőművészeti Egyetemen (MKE), ahol elszomorító az anyagi és infrastrukturális helyzet, hetek óta fórumokat tartanak a hallgatók, mert úgy sejtik, hogy a fejük fölött valami készül, nem meglepő módon a modellváltás, és szeretnék érteni, hogy az mivel jár.
- A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (MOME) rendben lévő körülmények között, korrekt finanszírozás mellett folyt az egyetemi élet, egészen addig, amíg a kuratórium vezetője sorozatos önkényes döntéseivel át nem lépett egy határt, amire a hallgatók egy emberként mozdultak meg. A MOME-t a felsőoktatási modellváltás mintaintézményének szánta a kormány, de az egyetem mostani helyzete jól illusztrálja, hogy miért összeférhetetlen az úgynevezett KEKVA-struktúra (az egyetemek közérdekű vagyonkezelő alapítványok által való működtetése) és az egyetemi autonómia.
Támogatásért vízumot
Annyi biztos, hogy az egyetemi modellváltás – ami a kormány meghatározása szerint azt jelenti, hogy „az egyetem kikerül a közvetlen állami fenntartású intézmények köréből, az alapítói, fenntartói jogok egy kifejezetten erre a célra alapított vagyonkezelő alapítványhoz kerülnek át” – egyelőre nem sikertörténet. A G7 február végén megjelent cikke szerint, ami a KEKVA-rendszer anyagi vonatkozásait tárgyalja, a 21 egyetemi alapítványban levő vagyon nőtt ugyan, és „összértéke 1700 milliárd forint, de az alapítványok évente csak 11 milliárd forinttal költenek többet az egyetemekre, mint amennyi állami támogatást közvetlenül megkapnak.”
Eközben az egyetemeket érintő különös fejlemény a kormányzat új vendégbefektetői vízumprogramjának egyik pontja. Ezt a letelepedésikötvény-program helyett indítják be, és az EU-n vagy az EGT-n kívüli államok polgárai által igényelhető vízum feltételei között opcionálisan ez is szerepel: „legalább 1 millió euró értékben, oktatási, tudományos kutatási, művészeti alkotótevékenység támogatása céljából pénzbeli adomány nyújtása valamely közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány által fenntartott felsőoktatási intézmény részére”. Magyarul: alapítványi egyetemet lehet támogatni a vízum fejében. Ez egészen szokatlan irányokba nyithat utakat, és bár fel vannak sorolva biztonsági garanciák, megjelenhetnek ellenőrizhetetlen forrású pénzek, illetve szándékok is a magyar felsőoktatásban.
Ugyanakkor a modellváltás nem uniformizált folyamat, sőt azt lehet mondani, hogy annyiféle, ahány egyetemen eddig lezajlott. Az alapítványi kuratóriumokat sem lehet kizárólag és mindenütt pusztán a Fidesz végrehajtóinak tekinteni. Van, ahol szorosabb kontrollt gyakorol a kuratórium, beleszól az autonómiába, és van, ahol nem. Van, ahol a kuratórium szigorúan tartja a pénzügyi pórázt, és van, ahol lazábban, többet bízva az egyetem választott testületére, a szenátusra. Ettől függetlenül az Európai Bizottság még mindig átláthatatlannak tartja az alapítványi egyetemek gazdálkodását, még mindig problematikusnak a privatizációnak ezt a felemás formáját, és még mindig elfogadhatatlannak ítéli meg azt, ahogyan a kormány, azaz az állampárt összeállítja a kuratóriumokat. Ezért aztán ezek az egyetemek még mindig ki vannak zárva az Erasmus+ és a Horizont programból, ami egyrészt végtelenül kínos, másrészt riasztó a még nem modellváltó egyetemek számára, harmadrészt nem teszi vonzóvá a KEKVA-s egyetemeket sem a hazai, sem a külföldi hallgatók számára...
Támogatásért vízumot
Annyi biztos, hogy az egyetemi modellváltás – ami a kormány meghatározása szerint azt jelenti, hogy „az egyetem kikerül a közvetlen állami fenntartású intézmények köréből, az alapítói, fenntartói jogok egy kifejezetten erre a célra alapított vagyonkezelő alapítványhoz kerülnek át” – egyelőre nem sikertörténet. A G7 február végén megjelent cikke szerint, ami a KEKVA-rendszer anyagi vonatkozásait tárgyalja, a 21 egyetemi alapítványban levő vagyon nőtt ugyan, és „összértéke 1700 milliárd forint, de az alapítványok évente csak 11 milliárd forinttal költenek többet az egyetemekre, mint amennyi állami támogatást közvetlenül megkapnak.”
Eközben az egyetemeket érintő különös fejlemény a kormányzat új vendégbefektetői vízumprogramjának egyik pontja. Ezt a letelepedésikötvény-program helyett indítják be, és az EU-n vagy az EGT-n kívüli államok polgárai által igényelhető vízum feltételei között opcionálisan ez is szerepel: „legalább 1 millió euró értékben, oktatási, tudományos kutatási, művészeti alkotótevékenység támogatása céljából pénzbeli adomány nyújtása valamely közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány által fenntartott felsőoktatási intézmény részére”. Magyarul: alapítványi egyetemet lehet támogatni a vízum fejében. Ez egészen szokatlan irányokba nyithat utakat, és bár fel vannak sorolva biztonsági garanciák, megjelenhetnek ellenőrizhetetlen forrású pénzek, illetve szándékok is a magyar felsőoktatásban.
Ugyanakkor a modellváltás nem uniformizált folyamat, sőt azt lehet mondani, hogy annyiféle, ahány egyetemen eddig lezajlott. Az alapítványi kuratóriumokat sem lehet kizárólag és mindenütt pusztán a Fidesz végrehajtóinak tekinteni. Van, ahol szorosabb kontrollt gyakorol a kuratórium, beleszól az autonómiába, és van, ahol nem. Van, ahol a kuratórium szigorúan tartja a pénzügyi pórázt, és van, ahol lazábban, többet bízva az egyetem választott testületére, a szenátusra. Ettől függetlenül az Európai Bizottság még mindig átláthatatlannak tartja az alapítványi egyetemek gazdálkodását, még mindig problematikusnak a privatizációnak ezt a felemás formáját, és még mindig elfogadhatatlannak ítéli meg azt, ahogyan a kormány, azaz az állampárt összeállítja a kuratóriumokat. Ezért aztán ezek az egyetemek még mindig ki vannak zárva az Erasmus+ és a Horizont programból, ami egyrészt végtelenül kínos, másrészt riasztó a még nem modellváltó egyetemek számára, harmadrészt nem teszi vonzóvá a KEKVA-s egyetemeket sem a hazai, sem a külföldi hallgatók számára...
Lásd még:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.